"Pofon vágtak, kinyílt a szemed, de sajnos késő már
Hiába kapálódzol, az már nem használ, csak árt"
the Grenma - Csak állunk és nézünk
Ez most jellemző, de nincs kedvem írni.
Már régen írtam. Most nincs semmi érdemleges, amit felrakhatnék. Egy rajz készül, Black-out íródik. Versek... most nincs ihletem. Küldtem be pályázatra párat. A legjobb 50 - azt hiszem 50 - költőpalánta egy táborban vehet rész és majd a tábor végén lesz az eredmény hírdetés, addig pedig diskurálás a versekről stb. Majd lesz valami... Amikor először olvastam a pályázatot, egyből az jutott eszembe, hogy nem is akarok táborba menni... Ja, nincs ám önbizalmam.... Na jó eszembe se jutott... Szóval nemtom...
2011. február 23., szerda
2011. február 19., szombat
Elérte a családot a facebookizmus. Hugi volt az első, mostmár a Pimpim is fent van. Anyámnak is tetszik, de ő még nem regelt. Én még kitartok! Nem leszek facebookista! (Még egy darabig. Mert bizonyos távolélő személyek miatt egyre vonzóbbnak tűnik.)
Ma bálba megyek Anyuval. A dresscode szerencsére "laza", úgyhogy nem kell kiöltözgetni. Ez ám a social life. xD - Bár így nincs meg az igazi otaku feeling. -
Ma bálba megyek Anyuval. A dresscode szerencsére "laza", úgyhogy nem kell kiöltözgetni. Ez ám a social life. xD - Bár így nincs meg az igazi otaku feeling. -
2011. február 17., csütörtök
Át-meg-vissza
Kicsit el vagyok havazva a héten. Valahogy nem tudtam igazán figyelni semmire, csak a mangákra, animékre és manhwákra. Paradise Kiss,Nana és A vízisten menyasszonya. Mindkét rajzoló stílusa lenyűgöző, inspirálnak és elvarázsolnak. Azt hiszem Yazawa Ai a kedvenc mangakám. De, a rajzstílus mellett a történet sem elhanyagolható. A Nana keserédes hangulata már szinte nélkülözhetetlen lett számomra, az esti/éjjeli anime nézés ceremóniájának záróakkordja, tetőpontja. Miután kikapcsolom a tv-t kell egy kis idő, egy kis csend, amíg fekszem és bámulom az eget, csak ez után tudok aludni menni.
A vízisten menyasszonya pedig....kicsit megrázó, kicsit kusza, ha valaki nem ismeri az elejét, nem biztos, hogy a közepéből fel tud fogni a szép rajzokon kívül bármit is. Mint megtudtam, ez a történet a koreai mitológiára is épül, bár azért sokminden az alkotó, Jun Mi-Kjong fantáziájából származik. Csodálatos fantázia.
A vízisten menyasszonya pedig....kicsit megrázó, kicsit kusza, ha valaki nem ismeri az elejét, nem biztos, hogy a közepéből fel tud fogni a szép rajzokon kívül bármit is. Mint megtudtam, ez a történet a koreai mitológiára is épül, bár azért sokminden az alkotó, Jun Mi-Kjong fantáziájából származik. Csodálatos fantázia.
2011. február 14., hétfő
2011. február 13., vasárnap
Arculat váltás és Black-out
Tavasziasítottam a blog outfit-jét egy Sakura-virágos háttérrel és újra színeztem a betűket, valamint, hogy a névhez hű legyek, raktam fel pár csokis képet oda baloldalra ^^
Na és akkor jöjjön a Black-out folytatása.
Na és akkor jöjjön a Black-out folytatása.
- Igenis főnök. – válaszolták kórusban, majd nem mozdultak.
- Kiakasztóak vagytok! – felhúztam a hosszúszárú csukám és elindultam dolgozni.
A bolt, ahol dolgoztam egy utcányira volt a lakástól. Egy CD-bolt. Nem túl nagy, elfért egy tömbház aljában. A tulaj – Yoto Harada -, fiatalabb korában nyitotta álma megvalósulásaként. Nos, Yoto már közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz és ritkán látogatott el a boltba megkérdezni mi újság. Szóval a bolt szinte az enyém volt. Mindent én csináltam és élveztem. Imádtam a zenét és az emberekkel is egész jól kijöttem.
Kinyitottam az üvegajtó, átfordítottam a táblát NYITVA jelzésre. Bementem, beraktam egy Blast CD-t a hifibe és behuppantam az összematricázott pult mögötti fotelomba. Néztem a kirakaton keresztül az járdán munkába, iskolába siető embereket és kocsikat. Valami hiányzott. Nem volt cigim! Feltúrtam a pult összes polcát. Semmi. Benéztem a polc alá, de csak egy üres dobozt találtam. Ránéztem a fejem felett lógó bakelit órára. Még alig kezdődött el a nap és én máris a halálomon voltam. Délig, ebédszünetig ki kellett volna bírnom. Lehetetlen.
Már majdnem teljesen kétségbe estem, amikor megszólalt az ajtó felett a vendégjelző csengő. Egy lány lépett be a boltba. Fekete farmer és kék póló volt rajta. A pólóján egy kistányér szemű denevér lógott. Hosszú, sötétbarna haja a lapockája alá ért, frufruja féloldalas. Szürke szeme fekete szemceruzával volt körberajzolva. Szemrése kissé kerek, szempillái hosszúak. Ováldad arca, falatnyi szája és nem kicsi orra volt. Megállt az ajtóban, egyet lépett, rám nézett, aztán a CD-kkel teli polcokra, majd vissza rám. Normál esetben hülyének néztem volna, de én is elnyílt szájjal néztem rá. Honnan pottyanhatott oda?
- Szia. – szólalt meg. – Ööö… A Shade legújabb albumát…, az Escape… azt keresem. – Nagyon tudott fogalmazni és olyan kis cuki hangja volt, mint egy óvodásnak. – Meg van itt nektek?
- Ja, Shade. Igen. – nehezen tértem magamhoz. Volt a kiscsajnak egy aurája. – Gyere mutatom. – Ezzel elindultam a bolt közepén álló polchoz, amin az újdonságok sorakoztak. Levettem az egyik fekete alapon narancs betűs CD-t. – Ezt keresed? – kérdeztem, miközben visszafordultam és frászt kaptam. A lány ott állt mögöttem, nem is hallottam, mikor utánam jött.
- Igen, köszi. – mosolygott fel rám és felém nyújtotta a kezét. Először nem tudtam mit akar, aztán leesett a CD-t kéri.
- Oh, tessék. – visszamosolyogtam rá, aztán visszamentem a pult mögé és beütöttem a kasszába az árat. Kivettem egy Shade poszter tekercset a fotelem mellett álló tartóból és odaadtam neki. – Köszi a vásárlást!
- Én is köszi. Szia! – majd kiment. Végignéztem, ahogy eltűnik az utcán. Hülyén éreztem magam. Álmodtam vagy tényleg itt volt? Aztán rájöttem ez már cigielvonási tünet. Hallucináltam. Felhívtam Takot, hogy hozzon valami elfüstölni valót, mert már rosszul vagyok. Erre azt válaszolta, túlreagálom és különben is leszokhatnék. Ezzel letette, sorsomra hagyott.
- Kiakasztóak vagytok! – felhúztam a hosszúszárú csukám és elindultam dolgozni.
A bolt, ahol dolgoztam egy utcányira volt a lakástól. Egy CD-bolt. Nem túl nagy, elfért egy tömbház aljában. A tulaj – Yoto Harada -, fiatalabb korában nyitotta álma megvalósulásaként. Nos, Yoto már közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz és ritkán látogatott el a boltba megkérdezni mi újság. Szóval a bolt szinte az enyém volt. Mindent én csináltam és élveztem. Imádtam a zenét és az emberekkel is egész jól kijöttem.
Kinyitottam az üvegajtó, átfordítottam a táblát NYITVA jelzésre. Bementem, beraktam egy Blast CD-t a hifibe és behuppantam az összematricázott pult mögötti fotelomba. Néztem a kirakaton keresztül az járdán munkába, iskolába siető embereket és kocsikat. Valami hiányzott. Nem volt cigim! Feltúrtam a pult összes polcát. Semmi. Benéztem a polc alá, de csak egy üres dobozt találtam. Ránéztem a fejem felett lógó bakelit órára. Még alig kezdődött el a nap és én máris a halálomon voltam. Délig, ebédszünetig ki kellett volna bírnom. Lehetetlen.
Már majdnem teljesen kétségbe estem, amikor megszólalt az ajtó felett a vendégjelző csengő. Egy lány lépett be a boltba. Fekete farmer és kék póló volt rajta. A pólóján egy kistányér szemű denevér lógott. Hosszú, sötétbarna haja a lapockája alá ért, frufruja féloldalas. Szürke szeme fekete szemceruzával volt körberajzolva. Szemrése kissé kerek, szempillái hosszúak. Ováldad arca, falatnyi szája és nem kicsi orra volt. Megállt az ajtóban, egyet lépett, rám nézett, aztán a CD-kkel teli polcokra, majd vissza rám. Normál esetben hülyének néztem volna, de én is elnyílt szájjal néztem rá. Honnan pottyanhatott oda?
- Szia. – szólalt meg. – Ööö… A Shade legújabb albumát…, az Escape… azt keresem. – Nagyon tudott fogalmazni és olyan kis cuki hangja volt, mint egy óvodásnak. – Meg van itt nektek?
- Ja, Shade. Igen. – nehezen tértem magamhoz. Volt a kiscsajnak egy aurája. – Gyere mutatom. – Ezzel elindultam a bolt közepén álló polchoz, amin az újdonságok sorakoztak. Levettem az egyik fekete alapon narancs betűs CD-t. – Ezt keresed? – kérdeztem, miközben visszafordultam és frászt kaptam. A lány ott állt mögöttem, nem is hallottam, mikor utánam jött.
- Igen, köszi. – mosolygott fel rám és felém nyújtotta a kezét. Először nem tudtam mit akar, aztán leesett a CD-t kéri.
- Oh, tessék. – visszamosolyogtam rá, aztán visszamentem a pult mögé és beütöttem a kasszába az árat. Kivettem egy Shade poszter tekercset a fotelem mellett álló tartóból és odaadtam neki. – Köszi a vásárlást!
- Én is köszi. Szia! – majd kiment. Végignéztem, ahogy eltűnik az utcán. Hülyén éreztem magam. Álmodtam vagy tényleg itt volt? Aztán rájöttem ez már cigielvonási tünet. Hallucináltam. Felhívtam Takot, hogy hozzon valami elfüstölni valót, mert már rosszul vagyok. Erre azt válaszolta, túlreagálom és különben is leszokhatnék. Ezzel letette, sorsomra hagyott.
Nida
Végre megvan a Shades legújabb albuma. Kicsit sem nézhettek hülyének, mikor végig ugránddoztam az utcán. Sebaj! Alig várom, hogy hazaérjek és meghallgassam.
Milyen szép volt az az eladó csaj és tök jó cuccai voltak, olyan punkos. Van ízlése az tuti.
Mikor belépek a ház ajtaján, paradicsom és fűszer illatot érzek.
- Megjöttem! – kiáltok be a konyhába. Felpakolom a szatyrokat – mert közben bevásárolni is voltam – az asztalra. Kiveszem, kibontom a CD-t, a legnagyobb áhítattal kiveszem a lemezt és beteszem a lejátszóba. Kimeresztett szemekkel szuggerálom a magnót, amíg aztán meg nem szólal az első akkord, ekkor pattogni kezdek.
- Na, sikerült végre megvenned? - kérdezi anyu. – Ha kiörömködted magad, esetleg reszelhetnél egy kis sajtot.
- OK. – besasszézok a konyhába, előkotrom a reszelőt a fiókból, a sajtot a szatyorból. Ritmusra reszelek.
- De holnap már mész iskolába! A mai nap csak egy kivételes eset volt.
- Tudom, tudom. Ma is mentem volna, csak valahogyan elaludtam. – Még jó, hogy ma nem bal lábbal kelt fel, különben hason kúszással kellene közlekednem. Ehelyett spagettit szerkesztünk és megvettem a legkedvencebb zenekarom legújabb CD-jét. Annyira jó! Imádom! Ez egy nagyszerű nap. Ez az album még jobb, mint az előző. Nick hangjától szinte bizsergek. Lina hangja sem rossz, vagyis alap dolog, hogy jó hangja van, hiszen ő az énekes főleg, de Nick akkor is favorit.
Milyen szép volt az az eladó csaj és tök jó cuccai voltak, olyan punkos. Van ízlése az tuti.
Mikor belépek a ház ajtaján, paradicsom és fűszer illatot érzek.
- Megjöttem! – kiáltok be a konyhába. Felpakolom a szatyrokat – mert közben bevásárolni is voltam – az asztalra. Kiveszem, kibontom a CD-t, a legnagyobb áhítattal kiveszem a lemezt és beteszem a lejátszóba. Kimeresztett szemekkel szuggerálom a magnót, amíg aztán meg nem szólal az első akkord, ekkor pattogni kezdek.
- Na, sikerült végre megvenned? - kérdezi anyu. – Ha kiörömködted magad, esetleg reszelhetnél egy kis sajtot.
- OK. – besasszézok a konyhába, előkotrom a reszelőt a fiókból, a sajtot a szatyorból. Ritmusra reszelek.
- De holnap már mész iskolába! A mai nap csak egy kivételes eset volt.
- Tudom, tudom. Ma is mentem volna, csak valahogyan elaludtam. – Még jó, hogy ma nem bal lábbal kelt fel, különben hason kúszással kellene közlekednem. Ehelyett spagettit szerkesztünk és megvettem a legkedvencebb zenekarom legújabb CD-jét. Annyira jó! Imádom! Ez egy nagyszerű nap. Ez az album még jobb, mint az előző. Nick hangjától szinte bizsergek. Lina hangja sem rossz, vagyis alap dolog, hogy jó hangja van, hiszen ő az énekes főleg, de Nick akkor is favorit.
2011. február 12., szombat
Egy fiú nevében
A nyári Napnak sugarába'
Megállok a kisbolt ajtajába'
És benézek
Egy lány ül a kasszában
Arca piros a munkában
De énnekem
Ő a legszebb e világba'
Szeme mogyoró, ajka málna
Élvezem
Mozdulatát, ahogy benyúl a kosárba
Mosolyát, mellyel tekint a világba
És lelépek
Hagyom had éljen álmomba'
Közel-távoli világomba'.
2011.02.01.
Azért is, hogy akiket ráz a hideg a verseimtől (keresztanyám) megnyugodjanak. ^^
Megállok a kisbolt ajtajába'
És benézek
Egy lány ül a kasszában
Arca piros a munkában
De énnekem
Ő a legszebb e világba'
Szeme mogyoró, ajka málna
Élvezem
Mozdulatát, ahogy benyúl a kosárba
Mosolyát, mellyel tekint a világba
És lelépek
Hagyom had éljen álmomba'
Közel-távoli világomba'.
2011.02.01.
Azért is, hogy akiket ráz a hideg a verseimtől (keresztanyám) megnyugodjanak. ^^
2011. február 11., péntek
Grenma
Neeeeeeeeeeeeeeem hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiszem eeeeeeeeeeeeeeeeeeeel !!!
Megint egy nappal előtte tudom meg, hogy theGrenma koncert lesz és wááááá !!! Mert, amúgy el tudnék menni, de egyedül nem mehetek. Ez annyira idegesítő. Mindig későn tudom meg. Volt már olyan is, hogy egy órával előtte láttam meg HotDogon. Megfogadtam, hogy rendesen nézni fogom, nehogy megint úgy járjak. Erre tessék!
ElakarokmenniGrenmakoncertre! Sikítani, toporzékolni, hisztizni, robbanni, tombolni fogok! :@
Idegbeteg leszek de hirtelen. Hihetetlen, hogy az életbe nem jutok el egy Grenma koncertre se. Az Ördög ellenem dolgozik.
ElakarokmenniGrenmakoncertre! Sikítani, toporzékolni, hisztizni, robbanni, tombolni fogok! :@
Idegbeteg leszek de hirtelen. Hihetetlen, hogy az életbe nem jutok el egy Grenma koncertre se. Az Ördög ellenem dolgozik.
Valentin előzetes
Nem vagyok oda a Valentin-napért....., de azért rajzoltam róla.....^^
az van Tetsu tenyerére írva, hogy HATE VALENTINE
fiú: Oh my gosh! Tell me it's just a joke!
csajszi: Happy Valentine's day, Otani-kun!
csajszi: Happy Valentine's day, Otani-kun!
2011. február 9., szerda
Black-out
Most próbaként bemásolok egy részt, aztán kérem a véleményeket! ^^
- Reggelt neked is, Kávét, narancsot, pirítóst, müzlit? – kérdezte Tako, aki a pultnak támaszkodva szürcsölte a kávéját. Ahogy a fény megvilágította mindig élénk, sötétzöld szemeit, úgy tűnt, jáde kövek fénylettek ragadozókéhoz hasonló szemrésében. Mahagóni-szín haja baloldalon ádámcsutkáig ért, a jobbon pedig milliméteresre volt borotválva. Hónaponta váltogatta a haja színét és formáját. Szögletes állán a hajával megegyező színű szakállka meredezett. Orra meredek egyenes. Bal fülében narancssárga fültágító. Az ujjatlan pólóból kilátszottak izmos karjai, akkor már tudtam, minden testrésze ugyanolyan izmos. „Nemhiába, a doboláshoz erő kell.” Ezt szokta mondogatni. Odoki Takashi így nevezték el huszonhárom évvel ezelőtt. Az ő lakásában élősködünk Riuval. – Ne bámulj már ennyire! Még a végén azt hiszem, hogy belém zúgtál! Inkább mond, mit kérsz reggelire!
- Mindent, amit felsoroltál. Plusz a cigimet.
- Nincs cigi! – hallatszott a konyhaablak felől. – Még nyolc óra sincs, te pedig máris cigizni akarsz?! Megtiltom! Igazán leszokhatnál már. Egy rajongónk sem lesz, ha te nikotintól sárga fogakkal fogsz énekelni. Ráadásul rohadtul cigi-szagod van! Büdös vagy! – vigyorog Riu, mind a háromszázhúsz fogával.
- Le fogok szokni, majd. És nem is vagyok büdös, a fogaim sem sárgák. Tehát eldugulhatsz! – fenyegetően néztem rá. Nem volt kedvem korán reggel vele kötekedni. Főleg, hogy részben igaza volt.
- Jól van gyerekek. – szólt Takashi mély, karcos hangján. – Nem kellene korán reggel egymás torkának ugranotok, vagy legalább ne az én konyhám közepén tegyéket.
- Rendben apuuu. – nyávogott Riu gyerekhangon. Nem mintha nem lenne elég gyerek. Tizenhét éves, szőke, szürkésbarna szemű, porcelán bőrű fiúka. Az ablakban ült, olyan vékony volt, hogy szinte nem is látszott az ellenfényben. Müzlit kanalazott. Most bekapta a kanala végét és a hajába túrt látásjavítási célzattal. Még ki sem vette fogai közül a kanalat, tincsei máris a homlokába, szemei elé hullottak. A lányok nyálcsorgatva fordultak utána, ha száznyolcvan centijével, negyvenhatos lábaival végigment az utcán. Álla keskeny, hegyes, orcái gyermeteg kerekek, szája szinte folyton mosolyra állt, ajkai festettnek tűnő rózsaszínek. Füleiben ezüstkarikák és egy kis fekete pont-füli. Testalkata csont és bőr, csoda hogy nem húzta el a gitár. Ő viszont nyúzta azt, hihetetlen hangokat tudott előcsalogatni a hangszerből.
A szokásos, szinte meghitt, csipkelődéses hangulatban telt a reggel. Fél nyolckor aztán feltápászkodtam az asztaltól. – Ideje lenne elindulnom.
- Esetleg felöltözhetnél. – javasolta Tako.
- Gondoltam rá. – ezzel visszavonultam az alvószobába. A rendetlenség most jobban feltűnt, mint amikor felkeltem, de annyira nem, hogy elkezdjek összerakodni. Majd Takashi. Megkerestem a padlón hányódó cuccok közt a kedvenc szakadt farmerom, Riu pólóját pedig lecseréltem egy sajátra. Mikor visszaértem a konyhába a srácokat ugyanott találtam.
- Mi ez az éberkóma? Nektek nem kellene elkezdenetek készülődni? Riu, ha nem tudnád, emlékeztetlek, te még iskolába jársz! Takashi, te pedig még ráérsz, tehát összepakolhatsz odafent.
Black-out
Shizu
Halk kávé illat és dobolás kúszott be a takaró alá. Tako a kávés és a cukros doboz tetején verte az ütemet. Minden reggel erre ébredtem, az agyamra ment, de hiányérzetem lett volna enélkül. Kikászálódtam az ágyból, kinyújtóztam az ablakon besütő napsugárban, majd találomra felkaptam egy pólót a padlóról. Ahogy magamra húztam, kiderült, hogy nem az enyém. A térdemig ért és egy félszemű plüssmedve volt rányomva. Nem zavart. Faltól-korlátig dülöngélve eljuttam a lépcsőig, lendületet véve levonaglottam rajta. Álldogáltam kicsit az utolsó lépcsőfokon, amíg a szemem hozzászokott a beömlő fényhez. – Reggelt. – morogtam. Nem láttam semmit, hirtelen túl sok napfény akart beférkőzni a pupilláim mögé. Szurkálta az agyamat.Shizu
- Reggelt neked is, Kávét, narancsot, pirítóst, müzlit? – kérdezte Tako, aki a pultnak támaszkodva szürcsölte a kávéját. Ahogy a fény megvilágította mindig élénk, sötétzöld szemeit, úgy tűnt, jáde kövek fénylettek ragadozókéhoz hasonló szemrésében. Mahagóni-szín haja baloldalon ádámcsutkáig ért, a jobbon pedig milliméteresre volt borotválva. Hónaponta váltogatta a haja színét és formáját. Szögletes állán a hajával megegyező színű szakállka meredezett. Orra meredek egyenes. Bal fülében narancssárga fültágító. Az ujjatlan pólóból kilátszottak izmos karjai, akkor már tudtam, minden testrésze ugyanolyan izmos. „Nemhiába, a doboláshoz erő kell.” Ezt szokta mondogatni. Odoki Takashi így nevezték el huszonhárom évvel ezelőtt. Az ő lakásában élősködünk Riuval. – Ne bámulj már ennyire! Még a végén azt hiszem, hogy belém zúgtál! Inkább mond, mit kérsz reggelire!
- Mindent, amit felsoroltál. Plusz a cigimet.
- Nincs cigi! – hallatszott a konyhaablak felől. – Még nyolc óra sincs, te pedig máris cigizni akarsz?! Megtiltom! Igazán leszokhatnál már. Egy rajongónk sem lesz, ha te nikotintól sárga fogakkal fogsz énekelni. Ráadásul rohadtul cigi-szagod van! Büdös vagy! – vigyorog Riu, mind a háromszázhúsz fogával.
- Le fogok szokni, majd. És nem is vagyok büdös, a fogaim sem sárgák. Tehát eldugulhatsz! – fenyegetően néztem rá. Nem volt kedvem korán reggel vele kötekedni. Főleg, hogy részben igaza volt.
- Jól van gyerekek. – szólt Takashi mély, karcos hangján. – Nem kellene korán reggel egymás torkának ugranotok, vagy legalább ne az én konyhám közepén tegyéket.
- Rendben apuuu. – nyávogott Riu gyerekhangon. Nem mintha nem lenne elég gyerek. Tizenhét éves, szőke, szürkésbarna szemű, porcelán bőrű fiúka. Az ablakban ült, olyan vékony volt, hogy szinte nem is látszott az ellenfényben. Müzlit kanalazott. Most bekapta a kanala végét és a hajába túrt látásjavítási célzattal. Még ki sem vette fogai közül a kanalat, tincsei máris a homlokába, szemei elé hullottak. A lányok nyálcsorgatva fordultak utána, ha száznyolcvan centijével, negyvenhatos lábaival végigment az utcán. Álla keskeny, hegyes, orcái gyermeteg kerekek, szája szinte folyton mosolyra állt, ajkai festettnek tűnő rózsaszínek. Füleiben ezüstkarikák és egy kis fekete pont-füli. Testalkata csont és bőr, csoda hogy nem húzta el a gitár. Ő viszont nyúzta azt, hihetetlen hangokat tudott előcsalogatni a hangszerből.
A szokásos, szinte meghitt, csipkelődéses hangulatban telt a reggel. Fél nyolckor aztán feltápászkodtam az asztaltól. – Ideje lenne elindulnom.
- Esetleg felöltözhetnél. – javasolta Tako.
- Gondoltam rá. – ezzel visszavonultam az alvószobába. A rendetlenség most jobban feltűnt, mint amikor felkeltem, de annyira nem, hogy elkezdjek összerakodni. Majd Takashi. Megkerestem a padlón hányódó cuccok közt a kedvenc szakadt farmerom, Riu pólóját pedig lecseréltem egy sajátra. Mikor visszaértem a konyhába a srácokat ugyanott találtam.
- Mi ez az éberkóma? Nektek nem kellene elkezdenetek készülődni? Riu, ha nem tudnád, emlékeztetlek, te még iskolába jársz! Takashi, te pedig még ráérsz, tehát összepakolhatsz odafent.
2011. február 8., kedd
cujOka alakít
Tudom, azt írtam ma már nem jutok gépig, de ezt el kell mesélnem.
Ma olyan busszal jöttem haza amin van 4 ülés egymással szemben. Na beültem egy olyanba, aztán ahogy jöttek a megállók szépen körbeültek. Átlósan szembe egy srác ült - ez most lényegtelen információnak tűnik, de majd kiderül, hogy nem az - . Tehát, megközelítjük drága lakhelyem, elrakom a zenét a fülemből. Ücsörgök, lélekben felkészülök a feltápászkodásra, leszállásra. Még két kanyar. Második nagy kanyar után, lábra küzdöm magam, indulnék ajtó irányába, csakhogy a buszsofőr az egyenesben nagygázt ad, egyensúly pápá! kapaszkodó nuku. Hát rátámaszkodtam az említett srác combjára, majd benyögöm, hogy Bocsi! és elhúzok az ajtóhoz. Leszállásig a látóterem beszűkült a Stop gombra, a szám meg nagyon röhögni akart...
Nade! Most ha nem támaszkodtam volna rá, akkor vagy beleülök a másik hapsi ölébe, vagy lezakózok az ülések közti mászkálóra. Ha legközelebb ezzel a busszal jövök - mert az a srác ezzel a busszal jár mindig - , akkor nehezen fogom kibírni vigyor nélkül.
Ma olyan busszal jöttem haza amin van 4 ülés egymással szemben. Na beültem egy olyanba, aztán ahogy jöttek a megállók szépen körbeültek. Átlósan szembe egy srác ült - ez most lényegtelen információnak tűnik, de majd kiderül, hogy nem az - . Tehát, megközelítjük drága lakhelyem, elrakom a zenét a fülemből. Ücsörgök, lélekben felkészülök a feltápászkodásra, leszállásra. Még két kanyar. Második nagy kanyar után, lábra küzdöm magam, indulnék ajtó irányába, csakhogy a buszsofőr az egyenesben nagygázt ad, egyensúly pápá! kapaszkodó nuku. Hát rátámaszkodtam az említett srác combjára, majd benyögöm, hogy Bocsi! és elhúzok az ajtóhoz. Leszállásig a látóterem beszűkült a Stop gombra, a szám meg nagyon röhögni akart...
Nade! Most ha nem támaszkodtam volna rá, akkor vagy beleülök a másik hapsi ölébe, vagy lezakózok az ülések közti mászkálóra. Ha legközelebb ezzel a busszal jövök - mert az a srác ezzel a busszal jár mindig - , akkor nehezen fogom kibírni vigyor nélkül.
Depi
Elég sötét a hangulatom, olyan antiszoc. Legszívesebben otthon ülnék a szobámban és rajzolnék, közben Adam-et hallgatnék. Jut eszembe, ki kellene írnom az AFC meg a Grenma zenéket, és akkor nyugodtan hallgathatnám anélkül, hogy Anyu 5-6 szám után agybajt kapna.
Uuuuuuujiszten! Nemakarok ittlenni, mert hideg van odakint és nincs csokim. Csak alma. A halálistenek szeretik az almát. Én is. De ez még nem egyenlő azzal, hogy halálisten vagyok. De, az is lehet, olyan vagyok mint Icügóóó és nem tudok róla, hogy halálisten vagyok. Te jószagú denevér.... ^^ Death Note és Bleach mix xD
Föci lesz. Nem tudom a ciklonokat. Hihetetlen.-.-
Azért írok most, mert délután biztos, hogy nem fogok gépre jönni. Pedig fel kellene raknom valamit. Már nem tudom mit.
Uuuuuuujiszten! Nemakarok ittlenni, mert hideg van odakint és nincs csokim. Csak alma. A halálistenek szeretik az almát. Én is. De ez még nem egyenlő azzal, hogy halálisten vagyok. De, az is lehet, olyan vagyok mint Icügóóó és nem tudok róla, hogy halálisten vagyok. Te jószagú denevér.... ^^ Death Note és Bleach mix xD
Föci lesz. Nem tudom a ciklonokat. Hihetetlen.-.-
Azért írok most, mert délután biztos, hogy nem fogok gépre jönni. Pedig fel kellene raknom valamit. Már nem tudom mit.
2011. február 6., vasárnap
Shizu
Nos, sikerült egy publikálható képet készítenem a Black-out énekesnőjéről, bár annyira nem lett jó, hogy attól féljek valaki ellopja, úgyhogy megmutatom. ;)
Egyébként elkezdtem begépelni a történetet, legalábbis ami eddig megvan belőle.
2011. február 4., péntek
Barátság
Szerdán osztályfotózás volt. Ma megkaptuk a képeket. Nos, életem első olyan osztályfotói amin tetszem magamnak ^^
Egy különleges gondolat fogalmazódott meg bennem a buszon hazafelé. Lehet, hogy vannak olyan emberek a környezetemben, akikkel tényleg van egy-két közös pont és tudok velük dumálni.
Új embereket ismertem meg. Magamon is meglepődtem, hogy merek beszélni és ismerkedni "idegenekkel" és nem esznek meg és nem néznek hülyének, legalábbis elnézik. Ha így folytatom még a végén barátaim is lesznek. Akarom én azt? Tartok tőle, hogy ezek a dolgok olyanok, mint neten állatkát nevelni, egy ideig tök izgi, de egy idő után megunja az ember... Bár én aztán nagyon tudhatom, na mindegy.
Valaki egyszer megkérdezte; Jobb nekem egyedül? Hát hogy őszintén megmondjam, sosem éreztem magam egyedül - azt hogy kis mértékben skizo vagyok, most hagyjuk XD -, ha egyedül is voltam/vagyok akkor sem problémázok, mert nem nagyon tudom milyen egy társaság tagjának lenni, vagy függeni egy személytől. Na jó, ez így ebben a formában már nem igaz. Tudom milyen valakitől érzelmileg függeni. Már jól megszivattam magam ezzel a dologgal. Ezért is vagyok azt hiszem (túl) óvatos a barátkozással. Meg vannak olyan esetek, amikor egyszerűen taszít valakinek a közeledése. Leegyszerűsítve: rühellem, ha valaki nyomul és nem fogja fel, hogy nem rezonálok a próbálkozásaira. Szóval van, amikor nem merek és van amikor nem akarok ismeretségeket kötni.
Egy különleges gondolat fogalmazódott meg bennem a buszon hazafelé. Lehet, hogy vannak olyan emberek a környezetemben, akikkel tényleg van egy-két közös pont és tudok velük dumálni.
Új embereket ismertem meg. Magamon is meglepődtem, hogy merek beszélni és ismerkedni "idegenekkel" és nem esznek meg és nem néznek hülyének, legalábbis elnézik. Ha így folytatom még a végén barátaim is lesznek. Akarom én azt? Tartok tőle, hogy ezek a dolgok olyanok, mint neten állatkát nevelni, egy ideig tök izgi, de egy idő után megunja az ember... Bár én aztán nagyon tudhatom, na mindegy.
Valaki egyszer megkérdezte; Jobb nekem egyedül? Hát hogy őszintén megmondjam, sosem éreztem magam egyedül - azt hogy kis mértékben skizo vagyok, most hagyjuk XD -, ha egyedül is voltam/vagyok akkor sem problémázok, mert nem nagyon tudom milyen egy társaság tagjának lenni, vagy függeni egy személytől. Na jó, ez így ebben a formában már nem igaz. Tudom milyen valakitől érzelmileg függeni. Már jól megszivattam magam ezzel a dologgal. Ezért is vagyok azt hiszem (túl) óvatos a barátkozással. Meg vannak olyan esetek, amikor egyszerűen taszít valakinek a közeledése. Leegyszerűsítve: rühellem, ha valaki nyomul és nem fogja fel, hogy nem rezonálok a próbálkozásaira. Szóval van, amikor nem merek és van amikor nem akarok ismeretségeket kötni.
2011. február 3., csütörtök
Mai művek
206 látogató! Ennek örömére itt van két Hitsu-rajz.
Igazából nem igazán felelnek meg az elvárásaimnak. De, ezek most így sikerültek.
Jó érzés, hogy vannak akik, nem néznek teljesen idiótának, mikor elkezdek animékről és mangákról dumálni. Jó érzés észlelni, hogy vannak nálam mániásabbak is. Ilyenkor........
Jó érzés, hogy vannak akik, nem néznek teljesen idiótának, mikor elkezdek animékről és mangákról dumálni. Jó érzés észlelni, hogy vannak nálam mániásabbak is. Ilyenkor........
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)