Nagyjából 2 óra buszozás után megérkeztünk a soproni buszállomásra, ahol már vártak ránk a rokonyok. Vettünk kenyeret. Bementünk másik rokonyékhoz Sopronkőhidára(továbbiakban Kőhida) és kerestünk festéket a hintához. Hazamentünk - rokonyékhoz haza - Fertőrákosra(továbbiakban Rákos) lepakoltunk, rokonynénak fájt a feje és lefeküdött pihenni. Mi pedig elkezdtünk szendvicset csinálni - addig a Pimpim fészbukistáskodott -, megsütöttük a szenyókat, aztán felsétáltunk a szertárhoz (tűzoltószertár), attán hazamentünk és tévéztünk és fagyit ettünk.
Pénteken rokony festette a hintát, én könyvet írtam, Pimpim meg fészbukistáskodott.
Az erdőn keresztül átsétáltunk Kőhidára - dzsungel és Tüskevár feeling -, onnan pedig bebuszoztunk Sopronba. Másik rokony volt a sofőr, meg is lepődött mikor meglátott minket. Az a busz jobb mint az itteni, csak hangosabb. Ott voltunk kicsit az állomáson, aztán bementünk az eurós boltba, venni műanyag dobozt és rágcsát estére. Ezután elsétáltunk rokonyné "boltjához", onnan pedig fagyizni mentünk. Bounty-citrom. Busszal mentünk haza is. A fél buszt a család foglalta el. ^^ Vacsira sütöttünk szalonnát, sonkát. Részemről sajtos virslit. Szegény rokony szenvedett a tűzzel, mert vizes volt a fa, de megoldotta. Olajjal, benzinnel.
Szombaton reggelire bundáskenyeret szerkesztett rokonyné. Délelőtt tojást festettünk. Nem akarta befogni a festék a tojásokat, mert elfelejtettünk ecetet önteni hozzá, de telefonos segítséggel megoldódott ez is. Így lettek szép tojásaink. Rokony csinált nekünk névre szólóakat is. ^^
Ebédre rokonyné túróstésztát alkotott. Ebéd után Rango-t néztünk. Attááán átvittünk Kőhidára pár szép tojást. Akkor már Anyuék is ott voltak. Mi visszamentünk Rákosra(sütivel, amit rokony anyukája csinált), Anyuék még maradtak Kőhidán. Kint vacsoráztunk a a kiülő alatt. Este még elugrottunk 'escoba venni sót, venni fagyit, venni műanyag tányért és poharat, venni felvágottat. Vettünk pálcikás fagyit is, amit hazafelé elfogyasztottunk.
Vasárnap reggelire nem emlékszem mit ettünk. A délelőtt napozással telt. Fél tizenegy, tizenegy körül lett felrakva a pöri, tehát ebédre sült húst ettünk. Napoztunk még egy kicsit, aztán megnéztük a Gru-t. Film után lementünk vissza az udvarra és ettünk pörköltet. Elkezdett kicsit beborulni az ég, de mi elindultunk fagyizni, meg előtte benéztünk a szertárba is, mert Anyuék még nem látták így ahogy most van. Citrom-csokiskeksz. Hazafelé indultunk, mikor elkezdett ...... nagyon fújni a szél, úgyhogy kicsit ropogott a fagyi. Aztán elkezdett csöpögni meg dörögni, de hazaértünk az eső előtt.
Hétfőn még ágyban voltunk, mikor dörömböltek az ajtón. Rokony kiszól: - Csak akkor jöhetsz be, ha nem szódával vagy. Rokony tesója és apuja volt és szerencsére csak kölni volt náluk, ami annyira nem is volt büdi. Miután elmentek ettünk reggelire Nutellás kenyeret. Apu lent volt a földszinten és mikor jöttek még valaki locsolófélék rokony anyósa mondta neki, hogy menjen ki, és Apu elküldte őket. ^^
Délelőtt felsétáltunk erdőn keresztül a Kecske hegyre a kilátóba, onnan Tómalom felé besétáltunk Kőhidára. Rokony elugrott ide-oda locsolgatni, mi addig sétáltunk tovább rokony anyujáékhoz, aki sütött-főzött ebédet, szóval ott ebédeltünk. Ebéd után út mentén és mezőn keresztül visszasétáltunk Rákosra. Üldögéltünk, ettünk fagyit, aztán összepakolásztunk és eljöttünk haza. Sajnos.
Remélhetőleg nem hagytam ki semmit. Ja! Azt kihagytam, hogy ez volt a legeslegeslegeslegjobb tavaszi szünetem és azt hiszem oda fogok költözni Rákosra vagy Kőhidára. ^^
2011. április 27., szerda
2011. április 15., péntek
Matek óra Hachival
Hachi mellém ült matekon... nem tudom elmondani, inkább megmutatom.
Ráadásul elakadtunk valami egyenlettel, így odahívtuk tanárnőt. Azt mondta lapozzunk vissza - mert órán előtte volt hasonló -, és memorizáljuk. Nos a füzetem....:
Ráadásul elakadtunk valami egyenlettel, így odahívtuk tanárnőt. Azt mondta lapozzunk vissza - mert órán előtte volt hasonló -, és memorizáljuk. Nos a füzetem....:
2011. április 12., kedd
Zörgőfű
Zörgőfű
Egy nap Fruska egyedül ment a buszállomásra.
A buszon fülledt meleg volt, Fruska fáradt volt és elaludt. A vezető keltegette a végállomáson:
- Kislány, kislány ébresztő! – megfogta Fruska vállát, mire a lány zavartan felnézett. – Végállomás. Hol kellett volna leszállnod?
- Angyalfalván. Most hol vagyok? – Fruska nem esett kétségbe, „Majd csak visszajutok valahogy.” gondolta.
- Nincs messze. Vissza tudsz sétálni a kerékpárúton, de meg is várhatod, míg elindulunk visszafelé. Ne aggódj, díjmentesen visszaviszlek. Ha ellenőr jön, majd beszélek vele.
- Nagyon szépen köszönöm, de szeretek sétálni.
Leszálltak a buszról, a sofőr megmutatta Fruskának merre induljon, óvta, vigyázzon az úton, majd elköszöntek egymástól. Fruska elindult Angyalfalva felé, a buszvezető pedig bement a pihenőbe, de az ablakon kinézve még figyelte, amint Fruska szép lassan – mintha kirándulna – elsétál.
Fruska mendegélt, élvezte a napsütést, a lenge szellőt. Nézegette a kék eget, a távoli fákat, út menti bokrokat, a kerékpárút melletti árokban virágzó vadnövényeket. Ezen a környéken kevés autó járt, így a madarak csicsergését is hallgathatta.
Búza-, repcetáblák mellett sétált el. Aztán valami olyat pillantott meg, ami kilógott a sorból. Nem messze előtte pásztortáskamező fehérlett. Fruska szaladni kezdett, mikor odaért átmászott az árkon, keresztülcsörtetett a bokrokon és egyszer csak ott állt a hatalmas fehér mezőn. Beljebb sétált, lehajolt és leszakított egy szálat. Lehúzkodta a szívecske formájú levélkéket, de csak annyira, le ne szakadjanak. A füléhez emelte és forgatni kezdte.
- Zörgőfű. – mondta.
A buszon fülledt meleg volt, Fruska fáradt volt és elaludt. A vezető keltegette a végállomáson:
- Kislány, kislány ébresztő! – megfogta Fruska vállát, mire a lány zavartan felnézett. – Végállomás. Hol kellett volna leszállnod?
- Angyalfalván. Most hol vagyok? – Fruska nem esett kétségbe, „Majd csak visszajutok valahogy.” gondolta.
- Nincs messze. Vissza tudsz sétálni a kerékpárúton, de meg is várhatod, míg elindulunk visszafelé. Ne aggódj, díjmentesen visszaviszlek. Ha ellenőr jön, majd beszélek vele.
- Nagyon szépen köszönöm, de szeretek sétálni.
Leszálltak a buszról, a sofőr megmutatta Fruskának merre induljon, óvta, vigyázzon az úton, majd elköszöntek egymástól. Fruska elindult Angyalfalva felé, a buszvezető pedig bement a pihenőbe, de az ablakon kinézve még figyelte, amint Fruska szép lassan – mintha kirándulna – elsétál.
Fruska mendegélt, élvezte a napsütést, a lenge szellőt. Nézegette a kék eget, a távoli fákat, út menti bokrokat, a kerékpárút melletti árokban virágzó vadnövényeket. Ezen a környéken kevés autó járt, így a madarak csicsergését is hallgathatta.
Búza-, repcetáblák mellett sétált el. Aztán valami olyat pillantott meg, ami kilógott a sorból. Nem messze előtte pásztortáskamező fehérlett. Fruska szaladni kezdett, mikor odaért átmászott az árkon, keresztülcsörtetett a bokrokon és egyszer csak ott állt a hatalmas fehér mezőn. Beljebb sétált, lehajolt és leszakított egy szálat. Lehúzkodta a szívecske formájú levélkéket, de csak annyira, le ne szakadjanak. A füléhez emelte és forgatni kezdte.
- Zörgőfű. – mondta.
Egy nap elkísértem Fruskát az állomásra. A szokásosnál is elvarázsoltabb volt. Szinte meg sem hallotta, amit mondtam neki. Aztán mikor megjött a busz, amelyikkel haza szokott menni, csak ennyit szólt:
- Az a sofőr van. – ezzel felszállt a buszra. El sem köszönt tőlem. Bár volt már ilyen. Volt, hogy rajtam csüngött egész nap és volt, hogy szétszekálta a fejem, de én szerettem. Mondtam is neki. Nem úgy tűnt, mintha igazán felfogta volna. Néha úgy hittem ismerem, tudom mit érez. Sokszor nézem Fruskát és nem értem, hogy kerülhetett erre a sártekére. Vagy talán csak az én látásmódom teszi ilyen különlegessé? Másképpen egyszerű lány lenne? Fogalmam sincs. Én így látom Fruskát mióta ismerem.
- Az a sofőr van. – ezzel felszállt a buszra. El sem köszönt tőlem. Bár volt már ilyen. Volt, hogy rajtam csüngött egész nap és volt, hogy szétszekálta a fejem, de én szerettem. Mondtam is neki. Nem úgy tűnt, mintha igazán felfogta volna. Néha úgy hittem ismerem, tudom mit érez. Sokszor nézem Fruskát és nem értem, hogy kerülhetett erre a sártekére. Vagy talán csak az én látásmódom teszi ilyen különlegessé? Másképpen egyszerű lány lenne? Fogalmam sincs. Én így látom Fruskát mióta ismerem.
Másnap elvittem fagyizni. Mosolygott végig és aranyosan nevetett. Nem akartam előhozni megint a dolgot, az elrontotta volna a hangulatot. Örültem, mert Fruska velem volt és mosolygott.
Sétáltunk a vízparton. Belenéztem a szemébe, ami az ég kékjét tükrözte vissza. Vagy talán az ég tükrözte az ő szemének színét. Fruska elkapta a tekintetét, mint mindig.
- Holnap, nem. – szólalt meg hirtelen. – Ma eljössz velem valahova?
- Persze. De hova?
- Szép. – és ennyi. Nem mondott többet. Felszálltam vele a buszra. Elhagytuk Angyalfalvát, de Fruska nem szólt semmit. A végállomáson leszálltunk. Már csak mi voltunk utasok. A sofőrrel úgy köszöntek el, mintha már régóta jó ismerősök lennének.
Elkezdtünk visszafelé sétálni a kerékpárúton. Szép idő volt, de én inkább az előttem sétáló Fruskát néztem. Úgy nézelődött körbe-körbe, mint aki soha nem járt még arra. Egy pásztortáskamezőhöz értünk. Fruska szó szerint árkon-bokron túl volt mire észbe kaptam, de mentem utána.
Ott ült tengernyi pásztortáska között. Egyet a füléhez tartott és mozgatta. Csörgött. Odamentem és leültem Fruskával szemben.
- Nagyon aranyos vagy így. Ezért is szeretlek. – nem reagált, csak csörgette a pásztortáskát. – Hahó. Fruska. – integettem. Meredten bámult el mellettem. Kis idő után letette a pásztortáskát és rám nézett. Pár másodpercig egymás szemébe néztünk, aztán Fruska elkapta a tekintetét.
- Fontos vagy nekem. Csak ennyi. Jó veled beszélgetni, jó néha megölelni. Csak ennyi. Ha járnál valakivel, talán nem foglalkoznál velem egyáltalán. Önző vagyok. Tudom. – meglepett. Ezelőtt egyszer sem beszélt erről és most nem tudtam mit tegyek. Fruska letépett egy pásztortáskát, lehúzogatta a szív formájú leveleket, de csak addig, hogy le ne szakadjanak, a füléhez emelte és csörgetni kezdte.
- Zörgőfű. – mondta.
Sétáltunk a vízparton. Belenéztem a szemébe, ami az ég kékjét tükrözte vissza. Vagy talán az ég tükrözte az ő szemének színét. Fruska elkapta a tekintetét, mint mindig.
- Holnap, nem. – szólalt meg hirtelen. – Ma eljössz velem valahova?
- Persze. De hova?
- Szép. – és ennyi. Nem mondott többet. Felszálltam vele a buszra. Elhagytuk Angyalfalvát, de Fruska nem szólt semmit. A végállomáson leszálltunk. Már csak mi voltunk utasok. A sofőrrel úgy köszöntek el, mintha már régóta jó ismerősök lennének.
Elkezdtünk visszafelé sétálni a kerékpárúton. Szép idő volt, de én inkább az előttem sétáló Fruskát néztem. Úgy nézelődött körbe-körbe, mint aki soha nem járt még arra. Egy pásztortáskamezőhöz értünk. Fruska szó szerint árkon-bokron túl volt mire észbe kaptam, de mentem utána.
Ott ült tengernyi pásztortáska között. Egyet a füléhez tartott és mozgatta. Csörgött. Odamentem és leültem Fruskával szemben.
- Nagyon aranyos vagy így. Ezért is szeretlek. – nem reagált, csak csörgette a pásztortáskát. – Hahó. Fruska. – integettem. Meredten bámult el mellettem. Kis idő után letette a pásztortáskát és rám nézett. Pár másodpercig egymás szemébe néztünk, aztán Fruska elkapta a tekintetét.
- Fontos vagy nekem. Csak ennyi. Jó veled beszélgetni, jó néha megölelni. Csak ennyi. Ha járnál valakivel, talán nem foglalkoznál velem egyáltalán. Önző vagyok. Tudom. – meglepett. Ezelőtt egyszer sem beszélt erről és most nem tudtam mit tegyek. Fruska letépett egy pásztortáskát, lehúzogatta a szív formájú leveleket, de csak addig, hogy le ne szakadjanak, a füléhez emelte és csörgetni kezdte.
- Zörgőfű. – mondta.
Novella
Írtam egy novellát. És. És van benne pásztortáska. Tudod az egy növény. Sütis lett, majd begépelem, csak most nincs itt.
Nem akarom hogy essen az eső, mert akkor elázik az új cipőm. "Pocsolyába léptem..." xD
Tavaszi szünetben megyünk Frákosraaaaaa *-*
Nem akarom hogy essen az eső, mert akkor elázik az új cipőm. "Pocsolyába léptem..." xD
Tavaszi szünetben megyünk Frákosraaaaaa *-*
2011. április 7., csütörtök
What the hell am I doing?
Ahhoz megnyithassak egy 2007es Wordben írt szöveget 2003asban, le kell töltenem egy kompatibilizáló programot. Figyelem! Becsült letöltési idő: 1 óra 30 perc. Kösszeeee...
Ahhoz, hogy átmenjek a nyelvvizsgán 60%-ot kell elérnem minimum. Megjöttek a próbavizsga eredményei. Mennyi lett?! 59%. Késsssz.
Ezek az egy pontok, meg egy százalékok kiborítanak.
Ahhoz, hogy átmenjek a nyelvvizsgán 60%-ot kell elérnem minimum. Megjöttek a próbavizsga eredményei. Mennyi lett?! 59%. Késsssz.
Ezek az egy pontok, meg egy százalékok kiborítanak.
2011. április 6., szerda
'lepetééés!
Riu
A nap hátralévő részében a környéket járom. Minden bárba, kocsmába és egyéb helyekre felragasztok egy-egy hirdetést, így mire haza érek enyhébben hulla vagyok. Beülök az ablakba és élvezem a késő délutáni napsütést.
- Riu! Itthon vagy? – Tako érkezik.
- Konyha!
- Shee hazaért már?
- Azt hallanád nem? – rögtön ráugrana, hogy hozott-e valami kaját. Nem mintha ő nem tudna főzni, csak lusta hozzá.
- Igazad van. Akkor szerkesszünk valami ehetőt mielőtt hazajön. – Tako lerúgja a csizmáit és belép a konyhába. Már nem szól rám, miért ülök az ablakban. Megszokta.
- Csináljunk spagettit. – javaslom. – Az gyorsan kész van. – Lemászok a párkányról és előásom a tésztát a szekrényből.
- Kezdj neki, mindjárt jövök. – ezzel elvonul fürdő iránt. Tehát, nem fog addig kijönni, míg el nem készítem a kaját.
Épp leveszem a tűzről a szószt, mikor Shizu beront a lakásba: - Kaját!
- Rakj tányérokat és ehetünk. – válaszolok nyugodtan. Shizu nagy csörömpölés és csapkodás közepette kipakol az asztalra és lezuhan a székre. Ekkor Tako egy szál nadrágban, törölközővel a nyakában kiballag a fürdőből. Shizu a szeme sarkából végig figyeli. Tako komótosan elballag a bejárati ajtóig és becsukja. Ugyan ebben a tempóban visszajön, Shizu mögé lép, eltűri a haját az egyik oldalról és belemorog a fülébe. – Hányszor elmondtam már, hogy csukd be magad után azt a rohadt ajtót? – Shizu egyenes előre néz, mintha nem is érzékelne. Mindig így kezdik. Kirakok magamnak egy nagy adag tésztát és sok szószt.
- Nem volt kedvem becsukni. Különben is, azért vagy itt nem? – von vállat Shizu lazának szántan, de látszik már nem sokáig fog ellen állni. – Mást úgy sem tudsz. –végszó. Tako kikapja Shizut a székből, átviszi a nappaliba és ledobja a kanapéra. Én pedig szépen felemelem a tésztával teli tányérom, meg a villám és bevonulok a szobába. Felnyomom max-ra a zenét. Eszek és sajnálom magam.
- Riu! Itthon vagy? – Tako érkezik.
- Konyha!
- Shee hazaért már?
- Azt hallanád nem? – rögtön ráugrana, hogy hozott-e valami kaját. Nem mintha ő nem tudna főzni, csak lusta hozzá.
- Igazad van. Akkor szerkesszünk valami ehetőt mielőtt hazajön. – Tako lerúgja a csizmáit és belép a konyhába. Már nem szól rám, miért ülök az ablakban. Megszokta.
- Csináljunk spagettit. – javaslom. – Az gyorsan kész van. – Lemászok a párkányról és előásom a tésztát a szekrényből.
- Kezdj neki, mindjárt jövök. – ezzel elvonul fürdő iránt. Tehát, nem fog addig kijönni, míg el nem készítem a kaját.
Épp leveszem a tűzről a szószt, mikor Shizu beront a lakásba: - Kaját!
- Rakj tányérokat és ehetünk. – válaszolok nyugodtan. Shizu nagy csörömpölés és csapkodás közepette kipakol az asztalra és lezuhan a székre. Ekkor Tako egy szál nadrágban, törölközővel a nyakában kiballag a fürdőből. Shizu a szeme sarkából végig figyeli. Tako komótosan elballag a bejárati ajtóig és becsukja. Ugyan ebben a tempóban visszajön, Shizu mögé lép, eltűri a haját az egyik oldalról és belemorog a fülébe. – Hányszor elmondtam már, hogy csukd be magad után azt a rohadt ajtót? – Shizu egyenes előre néz, mintha nem is érzékelne. Mindig így kezdik. Kirakok magamnak egy nagy adag tésztát és sok szószt.
- Nem volt kedvem becsukni. Különben is, azért vagy itt nem? – von vállat Shizu lazának szántan, de látszik már nem sokáig fog ellen állni. – Mást úgy sem tudsz. –végszó. Tako kikapja Shizut a székből, átviszi a nappaliba és ledobja a kanapéra. Én pedig szépen felemelem a tésztával teli tányérom, meg a villám és bevonulok a szobába. Felnyomom max-ra a zenét. Eszek és sajnálom magam.
2011. április 4., hétfő
Hát igen...
Miért mosolygok?!
Miért ne?!
Mintha nem motoszkált volna a tudatom hátsó zugában egy gondolat, hogy még megszívom.
De, azért mégis. Utálom hogy csak a rossz előérzeteim válnak valóra. Túl reális lennék? Kac-kac.
Pillangó hajadon. Újból megtörtént, csak rosszabb. Van vers is. Majd írom.
20:44
A bizalom törékeny dolog... főleg az enyém.
A vers.... Még nem olvastam újra, de egy kicsit szélsőséges lett úgy érzem.
Még mindig nem tiszta teljesen, hogy mi van.
Miért ne?!
Mintha nem motoszkált volna a tudatom hátsó zugában egy gondolat, hogy még megszívom.
De, azért mégis. Utálom hogy csak a rossz előérzeteim válnak valóra. Túl reális lennék? Kac-kac.
Pillangó hajadon. Újból megtörtént, csak rosszabb. Van vers is. Majd írom.
20:44
A bizalom törékeny dolog... főleg az enyém.
A vers.... Még nem olvastam újra, de egy kicsit szélsőséges lett úgy érzem.
Még mindig nem tiszta teljesen, hogy mi van.
2011. április 1., péntek
S akkor?
(x-v)x+1/2z=(-x)1/2z
Mi van? Az agyamra megyek a saját idiótaságommal.
A francért kell nekem ilyeneken agyalnom állandóan?! Valószínűleg fogalmam sincs. Túlbonyolítom az egészet. Idióta. Idióta. Idióta. FEJEZD BEEEEE!!!
Úgy bírom magam, mikor ilyen kis idiot vagyok. De komolyan. ^^
Mi van? Az agyamra megyek a saját idiótaságommal.
A francért kell nekem ilyeneken agyalnom állandóan?! Valószínűleg fogalmam sincs. Túlbonyolítom az egészet. Idióta. Idióta. Idióta. FEJEZD BEEEEE!!!
Úgy bírom magam, mikor ilyen kis idiot vagyok. De komolyan. ^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)