Közlés

Mostanában lehet kevesebbet fogok írni, ugyanis írom tovább az Indiántáncot. Halad szépen a történet már sikerült kb. összehozni az első felét és "mostanit". Néhány összekötés és átírás hiányzik mondjuk, de azt majd megoldom közben meg a végén. Ez az a "könyv" amit itt nem fogok közzétenni. Vigyázok rá nagyon. Csak nyomtatott verzióban lehet majd olvasni. Boccse.

cujOka alakít

Tudom, azt írtam ma már nem jutok gépig, de ezt el kell mesélnem.
Ma olyan busszal jöttem haza amin van 4 ülés egymással szemben. Na beültem egy olyanba, aztán ahogy jöttek a megállók szépen körbeültek. Átlósan szembe egy srác ült - ez most lényegtelen információnak tűnik, de majd kiderül, hogy nem az - . Tehát, megközelítjük drága lakhelyem, elrakom a zenét a fülemből. Ücsörgök, lélekben felkészülök a feltápászkodásra, leszállásra. Még két kanyar. Második nagy kanyar után, lábra küzdöm magam, indulnék ajtó irányába, csakhogy a buszsofőr az egyenesben nagygázt ad, egyensúly pápá! kapaszkodó nuku. Hát rátámaszkodtam az említett srác combjára, majd benyögöm, hogy Bocsi! és elhúzok az ajtóhoz. Leszállásig a látóterem beszűkült a Stop gombra, a szám meg nagyon röhögni akart...
Nade! Most ha nem támaszkodtam volna rá, akkor vagy beleülök a másik hapsi ölébe, vagy lezakózok az ülések közti mászkálóra. Ha legközelebb ezzel a busszal jövök - mert az a srác ezzel a busszal jár mindig - , akkor nehezen fogom kibírni vigyor nélkül.