Notes for my younger self

A napokban megtaláltam néhány régebbi irományom. Naplószerűség, soha-el-nem-küldött levél és könyvkezdemény egyaránt volt köztük. Valójában mindegyik azt a célt szolgálta, hogy lenyugodjak, kiadjam magamból azt ami nyomasztott, amennyire csak lehetett. Volt amin hangosan felnevettem, meg olyan is amit majdnem megkönnyeztem. Mondhatni egy könyv élmény volt. Talán egyszer átfogalmazom valahogy és tényleg lesz belőle egy könyv. De arra rájöttem, hogy végre felülkerekedtem a dolgokon és mintegy kívülállóként voltam képes visszatekinteni.
Először pontokba szedtem, hogy miket mondanék régebbi önmagaimnak/önmagamnak (Hello Ms Bipolar 😂), de aztán természetesen vers lett belőle. Bár a legegyszerűbben úgy tudnám összefoglalni az üzenetet, hogy: NE!
Márpedig azért, mert hajlamos voltam (vagyok) túlgondolni, túlbonyolítani a dolgokat és az ilyen made-up problémákra rástresszelni. Na de, jöjjön a vers.

New Blog

So I started a new blog. It's: You Can Call Me Lucy and I'm writing my impressions about beauty, skincare and haircare products I use and try. It can happen that there's going to be some fashion and lifestyle related posts as well.
I'm keeping this blog for posting some of my poems and other art I make.
Also
I've reached 10 000 visitor and I even passed that! I can't believe! This is so great! 🎆

http://youcancallmelucy.blogspot.hu/

Shadows

Az én telem

Legújabb vers

Dance of fire

My point of view somehow...

Since Halloween is coming...

  I started to write my poems also in English. By the way recently I don't write as much as I used to. I don't really have time... I know it's bad a excuse. Anyway I can feel something inside my soul which want to come out. Soon. I'm gonna write something in the fall break.

How I even dare to call myself an "artist"?

  Really! Am I an artist?! How should I know that?! How should I know that I'm not just a simple girl who sometimes draw or write something? There are other people doing these things. What's difference? I'm not sure that my works, my pieces are that unique but I want them to be. Unrepeatable. Unforgettable. I want people to recognize my drawings and poems.

My silly small Future

  To tell the truth I have no idea about my future. I don't really feel like I want to go to university. Although I've sent my applications. It's not sure I'll get in and I don't feed big hopes about it.
  I like writing poems and short stories and drawing is another hobby of mine. But... That's all. It's quite impossible to get money for these things especially in our country.
One solution can be to become a journalist... better to say a publicist. But... I don't really know. I hate when somebody wants to tell me what to do, even more what to write about. In this way I'm unable to be a good employee.

Új vers

 Ez a vers akkor íródott, amikor útban voltunk a Sopronkőhidai rokonokhoz. Ezen kívül még kettő született ekkor. Mindegyiket az útközben szembejövő dolgok ihlették, és az utazás hangulata úgy általában. Egyiket sem mondanám tipikus Cujo-versnek. Meglehetősen rendhagyóra sikeredtek.

Útközbeni impresszió

Süssünk sütit,

Hívjunk nyuszit.

A zöld buszban utazzunk Pestig.

Óriásplakátos extázis.

Felmászunk a párkányig,

Zuhanunk egy fáig.

Napszemüveg mögé dugom

A másnapom.

Tortába fojtom a bánatom.

Útszéli kisvirág,

Kamionporban nyílt világ.

Extrém méhe száll rá.

Döcög a busz.

Fű alatt kússz

Fel a szívemig.

Sebesség mámor,

Úgy igazából.

Szembe jön százszor.

Szembe jön százszor

Az óriásplakátról

A napszemüveges nyuszi.

Másnapos torta.

Az útszéli porba

Feküdjünk fű alá,

Szívem.

2014. 04. 19.

Poems at night

Elég egy pillantás,
A világ hullik szét.
Jó lesz-e még a maradék
Valamire ami nem más.
Egy kizökkent én keresi magát
Feltúrja egész lelke sivatagát.
Mesés erdőt, mit kétely aszályosított el
S a hiány könnye nem éleszti fel.
Porszem a sivatagban, sivatag a porszemben.
Mi nyújthat enyhet, hogy ne éhezzen
De sokszínűt is újra érezzen.
Feléleszteni mi is tudhatná?
Ha örömének könnyei folynak rá.
2013.07.02.00:02

Jövőkép kutatás,
Pár rövid eszmefuttatás,
Az önbizalom kutat ás,
Eltűnik a mélyben.

Választási lehetőség, tenger.
Tudást vagy kenyeret
Vegyen az ember?
Okosan hal éhen.

Tompán sem lehet nagyon dagadni.
Önhittségnek szobort kell avatni.
Saját igazat törvénybe iktatni.
Lelkivilág szégyen.
2010.09.06.22:59

Holt lelkek

Parádés menet,
Színész mind, nevet.
Színes felvonulás,
Míves képmutatás.

Lépj egyet közelebb,
Látod nem mind nevet.
Maszkjuk ha reped,
Előbújik a keserv,
A bánat, a harag,
Mélyen szívükbe harap.
De feszítenek tovább
Nem tűrve a megálljt.

Szalagos, masnis,
Csillámos, flepnis.
Távolról bámulat
Önképző ámulat.
2013.04.17.

Túl és/vagy alulműveltség

Üljük ki a padra.
Üljünk ki a napra.
Énekeljünk arról, hogy szeretet.
Énekeljünk arról, hogy az emberek szemetek.

Várom azt a pillanatot, amikor majd ha valakinek azt válaszolom a "Mi a hobbid?" kérdésre, hogy verseket, novellákat írogatok és van pár elkezdett könyvem, akkor nem úgy néz rám, mintha legalább azt mondtam volna, hogy ejtőernyőzés közben vasalás.

Nagy Bandó András - Vers, mindegy kinek

VERS MINDEGY KINEK

A rakodópart alsó kövén ültem,
Mellettem csak egy legény volt talpon a vidéken,
úgy tett velem, mint bárki mással,
vízbe lökött egyetlen rúgással.
ordítottam, toporzékoltam:
hagyja a hülyéskedést a MAHART-ra!
És húzzon ki engem a partra!
A Duna zavaros, zöld, és nagy volt,
s a felszinén táncolt sok olajfolt…
kiirtva mindazt, mi benne maradt:
Halat vadat, s mi jó falat…
Folyóink vizéért hiába perelsz,
dobozt, golyót, olajbogyót, sok szir-szart benne lelsz! ..
A város peremén, ahol élek,
sok-sok panelház épül,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon….

A falakon repedések, s a nap is belát,
máma már nem hasad tovább..
csíkos tapéta, mintás padlószőnyeg! ..Pazar!
Bölcsőd ez, s majdan sírod is,
mely ápol, s eltakar….!
Gondoljátok meg, proletárok!
Nem költözök,
én még várok!

Magyar vagyok, s a magyar jóra termett,
még az isten is zsiványnak teremtett!
Bár én becsületes lelkű, igaz,
de körülnézek, s még mindig akad gaz!
Betörnek, lopnak, csalnak!
Nem középiskolás fokon….bárkivel…
talán az élet munkáinkért nem fog fizetni semmivel…
mert mi dolgunk a világon?…
Tűzoltó leszel, s katona, tanár munkás, vagy juhász,
A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely! ….Röhej! ..
El kell felejtenünk álmainkat,
s rendezni kéne közös dolgainkat!
Ez a mi munkánk, vagy nem lesz evés,
De aki dolgozik, ma is csak kevés! …

Mert jól dolgozik, aki alkot, aki munkás! ..
A nagyvilágon…..e kívül! …
Itthon, pedig csak szerényen,
Hazádnak lendületlenül! …
Kell ez nagyon, igen nagyon,
Kapjunk dollárt vadnyugaton! …
Hogy ne maradjunk a forinttal árván,
Ragyogott keleten a tarka szivárvány! ..
Hogy nem kell dollár?…..Mit MILLIÓK cáfolnak meg?…
Ma már a kölcsön kosarából mindenki egyaránt vehet! ..
Ha majd minden kölcsönös nép kamatját megunva
síkra lép…
Közbe vágott Pató Pál úr…..

Sokszor arra gondolok:
Valóban magyar vagyok?..
Nincsen apám, se anyám se istenem, se…
…Dózsa György unokája vagyok én! ! ! ..
Hadd látom, úgymond, mennyit ér a pártos honfivér! …
Csak testvér marad az, aki egyszer testvér! ..
Anyám kun volt, apám félig székely,
félig román, vagy egészen az..
Török, tatár,tót, román kavarog e szívben,
egy nemzet se került el nagy ívben! ..
száz nép vére csörgedezik bennem,
egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.
Sem utóda, sem boldog őse, sem rokona,
sem ismerőse nem vagyok senkinek…
Legfeljebb néhány idegenbeszakadt yenkinek! …
Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet:
Miként fogom szólítani, ágyban párnák közt rég nem látott
anyám?…

Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet:
Míg az árokban aludtam,
ki lopta el az ingemet?…
Egész úton hazafelé,
Már egy hete csak a mamára gondolok….
Hogy mért nem küldött zsebpénzt?..
Most mehetek stoppal, és gyalog! …
Egész úton hazafelé,
Az országúton végig a szekérrel,
A négy ökör, mint az őrült,
ki letépte láncát.! ….
Egész úton hazafelé éhe a kenyérnek hajt engemet,
Harmadnapja nem eszem, se sokat, se keveset…
Egy kis konyakot még beveszek..
Ez kell nekem, nem a levesek! …
S a kisszobába toppanék,
Majdnem a falnak koppanék…
Én beléptem….Ő rám nézett….
A bögrét a fél kezébe fogta! …
Ne ily halált adj istenem! ..
Ne ily halált adj énnekem! ..
A bögrét a fél kezébe fogta…
Repül a nehéz kő! .. Ej mi a kő?…
Föl-földobott kő, földre lehullva,
majdnem alatta maradtam halva! …
Végül anyám főzött, ez derék tett,
Aztán terített.
Borozgatánk apámmal, ivott a jó öreg! …Mindig!
Be is rúgtunk alaposan az isten áldja meg! ..
Anyám meg biztatott vala:
Igyál, nekem nősz nagyra szentem! ..
Föl is hajtottam, volt még három centem! ..
Anyám volt apró.
Míg kicsi voltam, egyszer sem mesélt…
Csak mosta a város minden szennyesét! …
Csak ment, s teregetett némán…
Én meg hevertem mint most, berúgva, bénán…
Mert mi dolgunk a világon?..
Essünk túl gyorsan a piákon?..
És ez látszik oly sok diákon….
Sörök, borok, és tömények!
Földiekkel játszó égi tünemények! …
Ti adtatok, kedvet, és tusát! ..
Italra ment el az ifjúság! …

Mert azért szerezzem a pénzt, hogy legyen?..
Azért szerzem, hogy eligyam, s egyem! ..
Jertek barátim van egy két forintom,
Hágjunk a nyakára a rézangyalát!
Falu végén kurta kocsma,
Itt iszunk tegnap, holnap és ma! ..
Egy, csak egy legény van talpon az ivóban,
a többi meg négykézláb odakint a hóban! …
Bekopognak az ablakon:
Használt e a megöntözés?..
Egy habbal töltött korsót kilöknek elébe,
S menjen onnan mondják,anyja keservébe! ..
Megint jőnek kopogtatnak..
Csendesebben vigadjanak! ..
Isten áldja meg kendteket,
A mosónők korán halnak! …
De a kocsma bezzeg hangos! ..
Az imént halt meg a cimbalmos..
Süvít a golyó! .. Ki lőtt?.. Bárki! …
Egyik fülemen be a másikon ki! ..
Megint jőnek kopogtatnak…
Ti urak, ti urak, hát senki sem koccint értem pohárt?..
Itt öcsém munkások isznak! ..
Mikor odafönt emelik az árt! …
Nem nyafognék, de tán még nem késő,
Hidd el haver, mindenről elkéső! …
Dunna alatt …alszik a rét…
Olyan kevés az igaz barét! …
Bekopognak az ablakon: Ne zúgjatok olyan nagyon! …
Holnap ünnep lesz, kitűzve már a zászló! ..
Ha nem mentek haza, jön a Szabó László! …
Véget vetnek a zenének, hazamennek a legények…
Európa csendes, újra csendes..
A magyar név megint szép lesz!

Szilva tea

Ültünk egymással szembe,
A bögre fölött egymásra lesve,
Lassan múlt az este,
Szilva teát nyeldesve.

Szilva teát nyeldesve,
Ültünk egymással szembe,
A bögre felett egymásra lesve,
Lassan múlt az este.

És így tovább, és így tovább....
A továbbiakban mindenki rakja össze magának a megfelelő sorrendet..... :D

Embert szeretni

Szép és igaz,
Szép, de fájhat.
Van aminek nem fordíthatsz hátat.

Lehet vigasz,
Lehet bánthat.
Lefoghatja néha szárnyad.
Szárnyaidat, melyeket ő adott neked.
Gyenge sajátjaid helyett.

Mondhat szépet,
Mondhat százat,
De embersége földre ránthat.
Mert ember ő, tökéletesen hibás,
Egy-két fájdalmas sebet üt, de begyógyít ezer mást.

Ilyenkor decemberben

Tudom, már január van, de most találtam meg az irodalom füzetemben. Pontosabban a szünet utolsó napján átnéztem az anyagot és akkor találtam ezt a verset, amit a szünet előtti utolsó magyarórán írtam. ^^

Ilyenkor decemberben
Csillámló hólepelben
Alhatna a táj.
De nulla feletti fokban
Csak sáros bakancsban jár.

Szenderegnék én is
Vagy olvasnék a kályha mellett.
Egy Fable-t lehet,
Sokadszorra, mégis
Belefeledkezve.

Ilyenkor decemberben
Csipkés ágakról képzelgem.
Szürke, barna táj.
Hol a téli báj?

Ne mond

 " Ne mond, hogy megint félsz,
   Ne mond, hogy semmit nem érsz.
   Ne mond, hogy feladod,
   Ne mond azt, hogy nem a te harcod. "
- ROAD -

Várjak még? Mi az a remény? Majd egyszer csak bevallja, amit hallani szeretnék tőle? Mikor? Tényleg? Miért pont ő? Miért ne? Felejtsem el? Hogyan? Mivel? Kérdezzem meg? Valljak én? Dobjam félre a büszkeségem? Az mi az? Bízzak magamban? Igen? És hogyan kell? Carpe Diem? Megéri? Mindent vagy semmit? Megint?

Ez nem mese, ez nem regény.
Ez nem egy dal, csalóka fény.
Ábránd csak, látomás.
Hidd csak el! Mi kell még más?