I really got bored of cold and wearing thick clothes. I don't wanna think about how layer clothes in the morning and worrying about getting cold and stuff like that. I insanely look forward the nice weather when I can just throw a tank top or t-shirt on with a shirt or hoodie and go. Yeah.... Big problem... :D
Már nagyon unom a hideget meg hogy vastag ruhákat kell hordani. Nem akarok a réteges öltözködésen gondolkozni reggelente és aggódni a megfázás meg ilyesmik miatt. Őrülten várom már a jó időt amikor csak magamra dobok egy ujjatlant vagy egy pólót inggel vagy kapucnis pulcsival és már megyek is. Na igen... Nagy probléma... :D
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. március 15., vasárnap
2013. március 5., kedd
Túl és/vagy alulműveltség
Üljük ki a padra.
Üljünk ki a napra.
Énekeljünk arról, hogy szeretet.
Énekeljünk arról, hogy az emberek szemetek.
Várom azt a pillanatot, amikor majd ha valakinek azt válaszolom a "Mi a hobbid?" kérdésre, hogy verseket, novellákat írogatok és van pár elkezdett könyvem, akkor nem úgy néz rám, mintha legalább azt mondtam volna, hogy ejtőernyőzés közben vasalás.
Üljünk ki a napra.
Énekeljünk arról, hogy szeretet.
Énekeljünk arról, hogy az emberek szemetek.
Várom azt a pillanatot, amikor majd ha valakinek azt válaszolom a "Mi a hobbid?" kérdésre, hogy verseket, novellákat írogatok és van pár elkezdett könyvem, akkor nem úgy néz rám, mintha legalább azt mondtam volna, hogy ejtőernyőzés közben vasalás.
2012. április 28., szombat
2012. április 25., szerda
Hate
Nem vagyok barátságban az emberiséggel. Konkrétabban az élettel sem. Legszívesebben betelepednék a szobámba, körbevenném magam könyvvel, papírral, ceruzával, csokival, gyümikkel, különböző italokkal, müzlivel, valamint zenével. Ott ücsörögnék, létezgetnék. Che vagy épp Green Day-ék gyűrődne a pólómon, Bob Marley melegítené a hátam, Grenma, fish!, iNSANE ostromolná a dobhártyám. Néha azért beraknék másféle CD-t is, hogy táncoljak egy kicsit. Egész jól elantiszockonék ott. Bár... nem biztos, hogy sokáig bírnám. Túl jó idő van mostanában, minden olyan zööööld! *-* Ezért is imádom a tavaszt! Szóval néha biztos kijönnék. Kutyuznék, fára másznék, napoznék, élvezném a természetet magam körül. Lenyugodnék.
Na, ez az amit mostanában nem lesz lehetőségem megtenni. -.-
Na, ez az amit mostanában nem lesz lehetőségem megtenni. -.-
2012. február 28., kedd
Sakura
Pár nap és kezdődik a tavasz első hónapja. Logikus, hogy esik a hó. Viszont a természetnek, időjárásnak nem számít a logika. Személy szerint én sem szimpatizálok a logikával, bár van amikor elengedhetetlen. Nem is erről akartam írni.
Tehát, arculatváltás ismét. Sakura *-*
Kész a vámpíros könyvem első része. V.L.A.D. Be kellene gépelnem és a karaktereknek is neki kellene állnom. Vagyis az alapjaik megvannak, meg pár elcseszett rajz is van róluk, de normálisan meg kell rajzolnom őket. Kidolgozva, árnyékolva, arányosan, stb. Lehet, hogy publikálom is, bár nem hiszem, hogy túl nagy lenne az érdeklődés. Publikálom, értsd: feltöltöm ide valahogy. Bár valószínűbb, hogy nem. Aki akarja majd elolvassa nyomtatott változatban. Ennyi.
Tehát, arculatváltás ismét. Sakura *-*
Kész a vámpíros könyvem első része. V.L.A.D. Be kellene gépelnem és a karaktereknek is neki kellene állnom. Vagyis az alapjaik megvannak, meg pár elcseszett rajz is van róluk, de normálisan meg kell rajzolnom őket. Kidolgozva, árnyékolva, arányosan, stb. Lehet, hogy publikálom is, bár nem hiszem, hogy túl nagy lenne az érdeklődés. Publikálom, értsd: feltöltöm ide valahogy. Bár valószínűbb, hogy nem. Aki akarja majd elolvassa nyomtatott változatban. Ennyi.
2011. április 27., szerda
4 nap meg egy kicsi Fertőrákoson
Nagyjából 2 óra buszozás után megérkeztünk a soproni buszállomásra, ahol már vártak ránk a rokonyok. Vettünk kenyeret. Bementünk másik rokonyékhoz Sopronkőhidára(továbbiakban Kőhida) és kerestünk festéket a hintához. Hazamentünk - rokonyékhoz haza - Fertőrákosra(továbbiakban Rákos) lepakoltunk, rokonynénak fájt a feje és lefeküdött pihenni. Mi pedig elkezdtünk szendvicset csinálni - addig a Pimpim fészbukistáskodott -, megsütöttük a szenyókat, aztán felsétáltunk a szertárhoz (tűzoltószertár), attán hazamentünk és tévéztünk és fagyit ettünk.
Pénteken rokony festette a hintát, én könyvet írtam, Pimpim meg fészbukistáskodott.
Az erdőn keresztül átsétáltunk Kőhidára - dzsungel és Tüskevár feeling -, onnan pedig bebuszoztunk Sopronba. Másik rokony volt a sofőr, meg is lepődött mikor meglátott minket. Az a busz jobb mint az itteni, csak hangosabb. Ott voltunk kicsit az állomáson, aztán bementünk az eurós boltba, venni műanyag dobozt és rágcsát estére. Ezután elsétáltunk rokonyné "boltjához", onnan pedig fagyizni mentünk. Bounty-citrom. Busszal mentünk haza is. A fél buszt a család foglalta el. ^^ Vacsira sütöttünk szalonnát, sonkát. Részemről sajtos virslit. Szegény rokony szenvedett a tűzzel, mert vizes volt a fa, de megoldotta. Olajjal, benzinnel.
Szombaton reggelire bundáskenyeret szerkesztett rokonyné. Délelőtt tojást festettünk. Nem akarta befogni a festék a tojásokat, mert elfelejtettünk ecetet önteni hozzá, de telefonos segítséggel megoldódott ez is. Így lettek szép tojásaink. Rokony csinált nekünk névre szólóakat is. ^^
Ebédre rokonyné túróstésztát alkotott. Ebéd után Rango-t néztünk. Attááán átvittünk Kőhidára pár szép tojást. Akkor már Anyuék is ott voltak. Mi visszamentünk Rákosra(sütivel, amit rokony anyukája csinált), Anyuék még maradtak Kőhidán. Kint vacsoráztunk a a kiülő alatt. Este még elugrottunk 'escoba venni sót, venni fagyit, venni műanyag tányért és poharat, venni felvágottat. Vettünk pálcikás fagyit is, amit hazafelé elfogyasztottunk.
Vasárnap reggelire nem emlékszem mit ettünk. A délelőtt napozással telt. Fél tizenegy, tizenegy körül lett felrakva a pöri, tehát ebédre sült húst ettünk. Napoztunk még egy kicsit, aztán megnéztük a Gru-t. Film után lementünk vissza az udvarra és ettünk pörköltet. Elkezdett kicsit beborulni az ég, de mi elindultunk fagyizni, meg előtte benéztünk a szertárba is, mert Anyuék még nem látták így ahogy most van. Citrom-csokiskeksz. Hazafelé indultunk, mikor elkezdett ...... nagyon fújni a szél, úgyhogy kicsit ropogott a fagyi. Aztán elkezdett csöpögni meg dörögni, de hazaértünk az eső előtt.
Hétfőn még ágyban voltunk, mikor dörömböltek az ajtón. Rokony kiszól: - Csak akkor jöhetsz be, ha nem szódával vagy. Rokony tesója és apuja volt és szerencsére csak kölni volt náluk, ami annyira nem is volt büdi. Miután elmentek ettünk reggelire Nutellás kenyeret. Apu lent volt a földszinten és mikor jöttek még valaki locsolófélék rokony anyósa mondta neki, hogy menjen ki, és Apu elküldte őket. ^^
Délelőtt felsétáltunk erdőn keresztül a Kecske hegyre a kilátóba, onnan Tómalom felé besétáltunk Kőhidára. Rokony elugrott ide-oda locsolgatni, mi addig sétáltunk tovább rokony anyujáékhoz, aki sütött-főzött ebédet, szóval ott ebédeltünk. Ebéd után út mentén és mezőn keresztül visszasétáltunk Rákosra. Üldögéltünk, ettünk fagyit, aztán összepakolásztunk és eljöttünk haza. Sajnos.
Remélhetőleg nem hagytam ki semmit. Ja! Azt kihagytam, hogy ez volt a legeslegeslegeslegjobb tavaszi szünetem és azt hiszem oda fogok költözni Rákosra vagy Kőhidára. ^^
Pénteken rokony festette a hintát, én könyvet írtam, Pimpim meg fészbukistáskodott.
Az erdőn keresztül átsétáltunk Kőhidára - dzsungel és Tüskevár feeling -, onnan pedig bebuszoztunk Sopronba. Másik rokony volt a sofőr, meg is lepődött mikor meglátott minket. Az a busz jobb mint az itteni, csak hangosabb. Ott voltunk kicsit az állomáson, aztán bementünk az eurós boltba, venni műanyag dobozt és rágcsát estére. Ezután elsétáltunk rokonyné "boltjához", onnan pedig fagyizni mentünk. Bounty-citrom. Busszal mentünk haza is. A fél buszt a család foglalta el. ^^ Vacsira sütöttünk szalonnát, sonkát. Részemről sajtos virslit. Szegény rokony szenvedett a tűzzel, mert vizes volt a fa, de megoldotta. Olajjal, benzinnel.
Szombaton reggelire bundáskenyeret szerkesztett rokonyné. Délelőtt tojást festettünk. Nem akarta befogni a festék a tojásokat, mert elfelejtettünk ecetet önteni hozzá, de telefonos segítséggel megoldódott ez is. Így lettek szép tojásaink. Rokony csinált nekünk névre szólóakat is. ^^
Ebédre rokonyné túróstésztát alkotott. Ebéd után Rango-t néztünk. Attááán átvittünk Kőhidára pár szép tojást. Akkor már Anyuék is ott voltak. Mi visszamentünk Rákosra(sütivel, amit rokony anyukája csinált), Anyuék még maradtak Kőhidán. Kint vacsoráztunk a a kiülő alatt. Este még elugrottunk 'escoba venni sót, venni fagyit, venni műanyag tányért és poharat, venni felvágottat. Vettünk pálcikás fagyit is, amit hazafelé elfogyasztottunk.
Vasárnap reggelire nem emlékszem mit ettünk. A délelőtt napozással telt. Fél tizenegy, tizenegy körül lett felrakva a pöri, tehát ebédre sült húst ettünk. Napoztunk még egy kicsit, aztán megnéztük a Gru-t. Film után lementünk vissza az udvarra és ettünk pörköltet. Elkezdett kicsit beborulni az ég, de mi elindultunk fagyizni, meg előtte benéztünk a szertárba is, mert Anyuék még nem látták így ahogy most van. Citrom-csokiskeksz. Hazafelé indultunk, mikor elkezdett ...... nagyon fújni a szél, úgyhogy kicsit ropogott a fagyi. Aztán elkezdett csöpögni meg dörögni, de hazaértünk az eső előtt.
Hétfőn még ágyban voltunk, mikor dörömböltek az ajtón. Rokony kiszól: - Csak akkor jöhetsz be, ha nem szódával vagy. Rokony tesója és apuja volt és szerencsére csak kölni volt náluk, ami annyira nem is volt büdi. Miután elmentek ettünk reggelire Nutellás kenyeret. Apu lent volt a földszinten és mikor jöttek még valaki locsolófélék rokony anyósa mondta neki, hogy menjen ki, és Apu elküldte őket. ^^
Délelőtt felsétáltunk erdőn keresztül a Kecske hegyre a kilátóba, onnan Tómalom felé besétáltunk Kőhidára. Rokony elugrott ide-oda locsolgatni, mi addig sétáltunk tovább rokony anyujáékhoz, aki sütött-főzött ebédet, szóval ott ebédeltünk. Ebéd után út mentén és mezőn keresztül visszasétáltunk Rákosra. Üldögéltünk, ettünk fagyit, aztán összepakolásztunk és eljöttünk haza. Sajnos.
Remélhetőleg nem hagytam ki semmit. Ja! Azt kihagytam, hogy ez volt a legeslegeslegeslegjobb tavaszi szünetem és azt hiszem oda fogok költözni Rákosra vagy Kőhidára. ^^
2011. február 13., vasárnap
Arculat váltás és Black-out
Tavasziasítottam a blog outfit-jét egy Sakura-virágos háttérrel és újra színeztem a betűket, valamint, hogy a névhez hű legyek, raktam fel pár csokis képet oda baloldalra ^^
Na és akkor jöjjön a Black-out folytatása.
Na és akkor jöjjön a Black-out folytatása.
- Igenis főnök. – válaszolták kórusban, majd nem mozdultak.
- Kiakasztóak vagytok! – felhúztam a hosszúszárú csukám és elindultam dolgozni.
A bolt, ahol dolgoztam egy utcányira volt a lakástól. Egy CD-bolt. Nem túl nagy, elfért egy tömbház aljában. A tulaj – Yoto Harada -, fiatalabb korában nyitotta álma megvalósulásaként. Nos, Yoto már közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz és ritkán látogatott el a boltba megkérdezni mi újság. Szóval a bolt szinte az enyém volt. Mindent én csináltam és élveztem. Imádtam a zenét és az emberekkel is egész jól kijöttem.
Kinyitottam az üvegajtó, átfordítottam a táblát NYITVA jelzésre. Bementem, beraktam egy Blast CD-t a hifibe és behuppantam az összematricázott pult mögötti fotelomba. Néztem a kirakaton keresztül az járdán munkába, iskolába siető embereket és kocsikat. Valami hiányzott. Nem volt cigim! Feltúrtam a pult összes polcát. Semmi. Benéztem a polc alá, de csak egy üres dobozt találtam. Ránéztem a fejem felett lógó bakelit órára. Még alig kezdődött el a nap és én máris a halálomon voltam. Délig, ebédszünetig ki kellett volna bírnom. Lehetetlen.
Már majdnem teljesen kétségbe estem, amikor megszólalt az ajtó felett a vendégjelző csengő. Egy lány lépett be a boltba. Fekete farmer és kék póló volt rajta. A pólóján egy kistányér szemű denevér lógott. Hosszú, sötétbarna haja a lapockája alá ért, frufruja féloldalas. Szürke szeme fekete szemceruzával volt körberajzolva. Szemrése kissé kerek, szempillái hosszúak. Ováldad arca, falatnyi szája és nem kicsi orra volt. Megállt az ajtóban, egyet lépett, rám nézett, aztán a CD-kkel teli polcokra, majd vissza rám. Normál esetben hülyének néztem volna, de én is elnyílt szájjal néztem rá. Honnan pottyanhatott oda?
- Szia. – szólalt meg. – Ööö… A Shade legújabb albumát…, az Escape… azt keresem. – Nagyon tudott fogalmazni és olyan kis cuki hangja volt, mint egy óvodásnak. – Meg van itt nektek?
- Ja, Shade. Igen. – nehezen tértem magamhoz. Volt a kiscsajnak egy aurája. – Gyere mutatom. – Ezzel elindultam a bolt közepén álló polchoz, amin az újdonságok sorakoztak. Levettem az egyik fekete alapon narancs betűs CD-t. – Ezt keresed? – kérdeztem, miközben visszafordultam és frászt kaptam. A lány ott állt mögöttem, nem is hallottam, mikor utánam jött.
- Igen, köszi. – mosolygott fel rám és felém nyújtotta a kezét. Először nem tudtam mit akar, aztán leesett a CD-t kéri.
- Oh, tessék. – visszamosolyogtam rá, aztán visszamentem a pult mögé és beütöttem a kasszába az árat. Kivettem egy Shade poszter tekercset a fotelem mellett álló tartóból és odaadtam neki. – Köszi a vásárlást!
- Én is köszi. Szia! – majd kiment. Végignéztem, ahogy eltűnik az utcán. Hülyén éreztem magam. Álmodtam vagy tényleg itt volt? Aztán rájöttem ez már cigielvonási tünet. Hallucináltam. Felhívtam Takot, hogy hozzon valami elfüstölni valót, mert már rosszul vagyok. Erre azt válaszolta, túlreagálom és különben is leszokhatnék. Ezzel letette, sorsomra hagyott.
- Kiakasztóak vagytok! – felhúztam a hosszúszárú csukám és elindultam dolgozni.
A bolt, ahol dolgoztam egy utcányira volt a lakástól. Egy CD-bolt. Nem túl nagy, elfért egy tömbház aljában. A tulaj – Yoto Harada -, fiatalabb korában nyitotta álma megvalósulásaként. Nos, Yoto már közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz és ritkán látogatott el a boltba megkérdezni mi újság. Szóval a bolt szinte az enyém volt. Mindent én csináltam és élveztem. Imádtam a zenét és az emberekkel is egész jól kijöttem.
Kinyitottam az üvegajtó, átfordítottam a táblát NYITVA jelzésre. Bementem, beraktam egy Blast CD-t a hifibe és behuppantam az összematricázott pult mögötti fotelomba. Néztem a kirakaton keresztül az járdán munkába, iskolába siető embereket és kocsikat. Valami hiányzott. Nem volt cigim! Feltúrtam a pult összes polcát. Semmi. Benéztem a polc alá, de csak egy üres dobozt találtam. Ránéztem a fejem felett lógó bakelit órára. Még alig kezdődött el a nap és én máris a halálomon voltam. Délig, ebédszünetig ki kellett volna bírnom. Lehetetlen.
Már majdnem teljesen kétségbe estem, amikor megszólalt az ajtó felett a vendégjelző csengő. Egy lány lépett be a boltba. Fekete farmer és kék póló volt rajta. A pólóján egy kistányér szemű denevér lógott. Hosszú, sötétbarna haja a lapockája alá ért, frufruja féloldalas. Szürke szeme fekete szemceruzával volt körberajzolva. Szemrése kissé kerek, szempillái hosszúak. Ováldad arca, falatnyi szája és nem kicsi orra volt. Megállt az ajtóban, egyet lépett, rám nézett, aztán a CD-kkel teli polcokra, majd vissza rám. Normál esetben hülyének néztem volna, de én is elnyílt szájjal néztem rá. Honnan pottyanhatott oda?
- Szia. – szólalt meg. – Ööö… A Shade legújabb albumát…, az Escape… azt keresem. – Nagyon tudott fogalmazni és olyan kis cuki hangja volt, mint egy óvodásnak. – Meg van itt nektek?
- Ja, Shade. Igen. – nehezen tértem magamhoz. Volt a kiscsajnak egy aurája. – Gyere mutatom. – Ezzel elindultam a bolt közepén álló polchoz, amin az újdonságok sorakoztak. Levettem az egyik fekete alapon narancs betűs CD-t. – Ezt keresed? – kérdeztem, miközben visszafordultam és frászt kaptam. A lány ott állt mögöttem, nem is hallottam, mikor utánam jött.
- Igen, köszi. – mosolygott fel rám és felém nyújtotta a kezét. Először nem tudtam mit akar, aztán leesett a CD-t kéri.
- Oh, tessék. – visszamosolyogtam rá, aztán visszamentem a pult mögé és beütöttem a kasszába az árat. Kivettem egy Shade poszter tekercset a fotelem mellett álló tartóból és odaadtam neki. – Köszi a vásárlást!
- Én is köszi. Szia! – majd kiment. Végignéztem, ahogy eltűnik az utcán. Hülyén éreztem magam. Álmodtam vagy tényleg itt volt? Aztán rájöttem ez már cigielvonási tünet. Hallucináltam. Felhívtam Takot, hogy hozzon valami elfüstölni valót, mert már rosszul vagyok. Erre azt válaszolta, túlreagálom és különben is leszokhatnék. Ezzel letette, sorsomra hagyott.
Nida
Végre megvan a Shades legújabb albuma. Kicsit sem nézhettek hülyének, mikor végig ugránddoztam az utcán. Sebaj! Alig várom, hogy hazaérjek és meghallgassam.
Milyen szép volt az az eladó csaj és tök jó cuccai voltak, olyan punkos. Van ízlése az tuti.
Mikor belépek a ház ajtaján, paradicsom és fűszer illatot érzek.
- Megjöttem! – kiáltok be a konyhába. Felpakolom a szatyrokat – mert közben bevásárolni is voltam – az asztalra. Kiveszem, kibontom a CD-t, a legnagyobb áhítattal kiveszem a lemezt és beteszem a lejátszóba. Kimeresztett szemekkel szuggerálom a magnót, amíg aztán meg nem szólal az első akkord, ekkor pattogni kezdek.
- Na, sikerült végre megvenned? - kérdezi anyu. – Ha kiörömködted magad, esetleg reszelhetnél egy kis sajtot.
- OK. – besasszézok a konyhába, előkotrom a reszelőt a fiókból, a sajtot a szatyorból. Ritmusra reszelek.
- De holnap már mész iskolába! A mai nap csak egy kivételes eset volt.
- Tudom, tudom. Ma is mentem volna, csak valahogyan elaludtam. – Még jó, hogy ma nem bal lábbal kelt fel, különben hason kúszással kellene közlekednem. Ehelyett spagettit szerkesztünk és megvettem a legkedvencebb zenekarom legújabb CD-jét. Annyira jó! Imádom! Ez egy nagyszerű nap. Ez az album még jobb, mint az előző. Nick hangjától szinte bizsergek. Lina hangja sem rossz, vagyis alap dolog, hogy jó hangja van, hiszen ő az énekes főleg, de Nick akkor is favorit.
Milyen szép volt az az eladó csaj és tök jó cuccai voltak, olyan punkos. Van ízlése az tuti.
Mikor belépek a ház ajtaján, paradicsom és fűszer illatot érzek.
- Megjöttem! – kiáltok be a konyhába. Felpakolom a szatyrokat – mert közben bevásárolni is voltam – az asztalra. Kiveszem, kibontom a CD-t, a legnagyobb áhítattal kiveszem a lemezt és beteszem a lejátszóba. Kimeresztett szemekkel szuggerálom a magnót, amíg aztán meg nem szólal az első akkord, ekkor pattogni kezdek.
- Na, sikerült végre megvenned? - kérdezi anyu. – Ha kiörömködted magad, esetleg reszelhetnél egy kis sajtot.
- OK. – besasszézok a konyhába, előkotrom a reszelőt a fiókból, a sajtot a szatyorból. Ritmusra reszelek.
- De holnap már mész iskolába! A mai nap csak egy kivételes eset volt.
- Tudom, tudom. Ma is mentem volna, csak valahogyan elaludtam. – Még jó, hogy ma nem bal lábbal kelt fel, különben hason kúszással kellene közlekednem. Ehelyett spagettit szerkesztünk és megvettem a legkedvencebb zenekarom legújabb CD-jét. Annyira jó! Imádom! Ez egy nagyszerű nap. Ez az album még jobb, mint az előző. Nick hangjától szinte bizsergek. Lina hangja sem rossz, vagyis alap dolog, hogy jó hangja van, hiszen ő az énekes főleg, de Nick akkor is favorit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)