Na és akkor jöjjön a Black-out folytatása.
- Igenis főnök. – válaszolták kórusban, majd nem mozdultak.
- Kiakasztóak vagytok! – felhúztam a hosszúszárú csukám és elindultam dolgozni.
A bolt, ahol dolgoztam egy utcányira volt a lakástól. Egy CD-bolt. Nem túl nagy, elfért egy tömbház aljában. A tulaj – Yoto Harada -, fiatalabb korában nyitotta álma megvalósulásaként. Nos, Yoto már közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz és ritkán látogatott el a boltba megkérdezni mi újság. Szóval a bolt szinte az enyém volt. Mindent én csináltam és élveztem. Imádtam a zenét és az emberekkel is egész jól kijöttem.
Kinyitottam az üvegajtó, átfordítottam a táblát NYITVA jelzésre. Bementem, beraktam egy Blast CD-t a hifibe és behuppantam az összematricázott pult mögötti fotelomba. Néztem a kirakaton keresztül az járdán munkába, iskolába siető embereket és kocsikat. Valami hiányzott. Nem volt cigim! Feltúrtam a pult összes polcát. Semmi. Benéztem a polc alá, de csak egy üres dobozt találtam. Ránéztem a fejem felett lógó bakelit órára. Még alig kezdődött el a nap és én máris a halálomon voltam. Délig, ebédszünetig ki kellett volna bírnom. Lehetetlen.
Már majdnem teljesen kétségbe estem, amikor megszólalt az ajtó felett a vendégjelző csengő. Egy lány lépett be a boltba. Fekete farmer és kék póló volt rajta. A pólóján egy kistányér szemű denevér lógott. Hosszú, sötétbarna haja a lapockája alá ért, frufruja féloldalas. Szürke szeme fekete szemceruzával volt körberajzolva. Szemrése kissé kerek, szempillái hosszúak. Ováldad arca, falatnyi szája és nem kicsi orra volt. Megállt az ajtóban, egyet lépett, rám nézett, aztán a CD-kkel teli polcokra, majd vissza rám. Normál esetben hülyének néztem volna, de én is elnyílt szájjal néztem rá. Honnan pottyanhatott oda?
- Szia. – szólalt meg. – Ööö… A Shade legújabb albumát…, az Escape… azt keresem. – Nagyon tudott fogalmazni és olyan kis cuki hangja volt, mint egy óvodásnak. – Meg van itt nektek?
- Ja, Shade. Igen. – nehezen tértem magamhoz. Volt a kiscsajnak egy aurája. – Gyere mutatom. – Ezzel elindultam a bolt közepén álló polchoz, amin az újdonságok sorakoztak. Levettem az egyik fekete alapon narancs betűs CD-t. – Ezt keresed? – kérdeztem, miközben visszafordultam és frászt kaptam. A lány ott állt mögöttem, nem is hallottam, mikor utánam jött.
- Igen, köszi. – mosolygott fel rám és felém nyújtotta a kezét. Először nem tudtam mit akar, aztán leesett a CD-t kéri.
- Oh, tessék. – visszamosolyogtam rá, aztán visszamentem a pult mögé és beütöttem a kasszába az árat. Kivettem egy Shade poszter tekercset a fotelem mellett álló tartóból és odaadtam neki. – Köszi a vásárlást!
- Én is köszi. Szia! – majd kiment. Végignéztem, ahogy eltűnik az utcán. Hülyén éreztem magam. Álmodtam vagy tényleg itt volt? Aztán rájöttem ez már cigielvonási tünet. Hallucináltam. Felhívtam Takot, hogy hozzon valami elfüstölni valót, mert már rosszul vagyok. Erre azt válaszolta, túlreagálom és különben is leszokhatnék. Ezzel letette, sorsomra hagyott.
- Kiakasztóak vagytok! – felhúztam a hosszúszárú csukám és elindultam dolgozni.
A bolt, ahol dolgoztam egy utcányira volt a lakástól. Egy CD-bolt. Nem túl nagy, elfért egy tömbház aljában. A tulaj – Yoto Harada -, fiatalabb korában nyitotta álma megvalósulásaként. Nos, Yoto már közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz és ritkán látogatott el a boltba megkérdezni mi újság. Szóval a bolt szinte az enyém volt. Mindent én csináltam és élveztem. Imádtam a zenét és az emberekkel is egész jól kijöttem.
Kinyitottam az üvegajtó, átfordítottam a táblát NYITVA jelzésre. Bementem, beraktam egy Blast CD-t a hifibe és behuppantam az összematricázott pult mögötti fotelomba. Néztem a kirakaton keresztül az járdán munkába, iskolába siető embereket és kocsikat. Valami hiányzott. Nem volt cigim! Feltúrtam a pult összes polcát. Semmi. Benéztem a polc alá, de csak egy üres dobozt találtam. Ránéztem a fejem felett lógó bakelit órára. Még alig kezdődött el a nap és én máris a halálomon voltam. Délig, ebédszünetig ki kellett volna bírnom. Lehetetlen.
Már majdnem teljesen kétségbe estem, amikor megszólalt az ajtó felett a vendégjelző csengő. Egy lány lépett be a boltba. Fekete farmer és kék póló volt rajta. A pólóján egy kistányér szemű denevér lógott. Hosszú, sötétbarna haja a lapockája alá ért, frufruja féloldalas. Szürke szeme fekete szemceruzával volt körberajzolva. Szemrése kissé kerek, szempillái hosszúak. Ováldad arca, falatnyi szája és nem kicsi orra volt. Megállt az ajtóban, egyet lépett, rám nézett, aztán a CD-kkel teli polcokra, majd vissza rám. Normál esetben hülyének néztem volna, de én is elnyílt szájjal néztem rá. Honnan pottyanhatott oda?
- Szia. – szólalt meg. – Ööö… A Shade legújabb albumát…, az Escape… azt keresem. – Nagyon tudott fogalmazni és olyan kis cuki hangja volt, mint egy óvodásnak. – Meg van itt nektek?
- Ja, Shade. Igen. – nehezen tértem magamhoz. Volt a kiscsajnak egy aurája. – Gyere mutatom. – Ezzel elindultam a bolt közepén álló polchoz, amin az újdonságok sorakoztak. Levettem az egyik fekete alapon narancs betűs CD-t. – Ezt keresed? – kérdeztem, miközben visszafordultam és frászt kaptam. A lány ott állt mögöttem, nem is hallottam, mikor utánam jött.
- Igen, köszi. – mosolygott fel rám és felém nyújtotta a kezét. Először nem tudtam mit akar, aztán leesett a CD-t kéri.
- Oh, tessék. – visszamosolyogtam rá, aztán visszamentem a pult mögé és beütöttem a kasszába az árat. Kivettem egy Shade poszter tekercset a fotelem mellett álló tartóból és odaadtam neki. – Köszi a vásárlást!
- Én is köszi. Szia! – majd kiment. Végignéztem, ahogy eltűnik az utcán. Hülyén éreztem magam. Álmodtam vagy tényleg itt volt? Aztán rájöttem ez már cigielvonási tünet. Hallucináltam. Felhívtam Takot, hogy hozzon valami elfüstölni valót, mert már rosszul vagyok. Erre azt válaszolta, túlreagálom és különben is leszokhatnék. Ezzel letette, sorsomra hagyott.
Nida
Végre megvan a Shades legújabb albuma. Kicsit sem nézhettek hülyének, mikor végig ugránddoztam az utcán. Sebaj! Alig várom, hogy hazaérjek és meghallgassam.
Milyen szép volt az az eladó csaj és tök jó cuccai voltak, olyan punkos. Van ízlése az tuti.
Mikor belépek a ház ajtaján, paradicsom és fűszer illatot érzek.
- Megjöttem! – kiáltok be a konyhába. Felpakolom a szatyrokat – mert közben bevásárolni is voltam – az asztalra. Kiveszem, kibontom a CD-t, a legnagyobb áhítattal kiveszem a lemezt és beteszem a lejátszóba. Kimeresztett szemekkel szuggerálom a magnót, amíg aztán meg nem szólal az első akkord, ekkor pattogni kezdek.
- Na, sikerült végre megvenned? - kérdezi anyu. – Ha kiörömködted magad, esetleg reszelhetnél egy kis sajtot.
- OK. – besasszézok a konyhába, előkotrom a reszelőt a fiókból, a sajtot a szatyorból. Ritmusra reszelek.
- De holnap már mész iskolába! A mai nap csak egy kivételes eset volt.
- Tudom, tudom. Ma is mentem volna, csak valahogyan elaludtam. – Még jó, hogy ma nem bal lábbal kelt fel, különben hason kúszással kellene közlekednem. Ehelyett spagettit szerkesztünk és megvettem a legkedvencebb zenekarom legújabb CD-jét. Annyira jó! Imádom! Ez egy nagyszerű nap. Ez az album még jobb, mint az előző. Nick hangjától szinte bizsergek. Lina hangja sem rossz, vagyis alap dolog, hogy jó hangja van, hiszen ő az énekes főleg, de Nick akkor is favorit.
Milyen szép volt az az eladó csaj és tök jó cuccai voltak, olyan punkos. Van ízlése az tuti.
Mikor belépek a ház ajtaján, paradicsom és fűszer illatot érzek.
- Megjöttem! – kiáltok be a konyhába. Felpakolom a szatyrokat – mert közben bevásárolni is voltam – az asztalra. Kiveszem, kibontom a CD-t, a legnagyobb áhítattal kiveszem a lemezt és beteszem a lejátszóba. Kimeresztett szemekkel szuggerálom a magnót, amíg aztán meg nem szólal az első akkord, ekkor pattogni kezdek.
- Na, sikerült végre megvenned? - kérdezi anyu. – Ha kiörömködted magad, esetleg reszelhetnél egy kis sajtot.
- OK. – besasszézok a konyhába, előkotrom a reszelőt a fiókból, a sajtot a szatyorból. Ritmusra reszelek.
- De holnap már mész iskolába! A mai nap csak egy kivételes eset volt.
- Tudom, tudom. Ma is mentem volna, csak valahogyan elaludtam. – Még jó, hogy ma nem bal lábbal kelt fel, különben hason kúszással kellene közlekednem. Ehelyett spagettit szerkesztünk és megvettem a legkedvencebb zenekarom legújabb CD-jét. Annyira jó! Imádom! Ez egy nagyszerű nap. Ez az album még jobb, mint az előző. Nick hangjától szinte bizsergek. Lina hangja sem rossz, vagyis alap dolog, hogy jó hangja van, hiszen ő az énekes főleg, de Nick akkor is favorit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése