Tudom, azt írtam ma már nem jutok gépig, de ezt el kell mesélnem.
Ma olyan busszal jöttem haza amin van 4 ülés egymással szemben. Na beültem egy olyanba, aztán ahogy jöttek a megállók szépen körbeültek. Átlósan szembe egy srác ült - ez most lényegtelen információnak tűnik, de majd kiderül, hogy nem az - . Tehát, megközelítjük drága lakhelyem, elrakom a zenét a fülemből. Ücsörgök, lélekben felkészülök a feltápászkodásra, leszállásra. Még két kanyar. Második nagy kanyar után, lábra küzdöm magam, indulnék ajtó irányába, csakhogy a buszsofőr az egyenesben nagygázt ad, egyensúly pápá! kapaszkodó nuku. Hát rátámaszkodtam az említett srác combjára, majd benyögöm, hogy Bocsi! és elhúzok az ajtóhoz. Leszállásig a látóterem beszűkült a Stop gombra, a szám meg nagyon röhögni akart...
Nade! Most ha nem támaszkodtam volna rá, akkor vagy beleülök a másik hapsi ölébe, vagy lezakózok az ülések közti mászkálóra. Ha legközelebb ezzel a busszal jövök - mert az a srác ezzel a busszal jár mindig - , akkor nehezen fogom kibírni vigyor nélkül.
Hát ez nagyon hihi XDXDXDXDXDXDXD
VálaszTörlésVégre egyet mosolyogtam a nyomorom ellenére.
Legalább jó a srác? Képzeld ő mit érezhetett o.O
Hát, hogy úgy mondjam, nem az én stílusom ^^ Biztos meglepődött, de nem mertem visszanézni XD
VálaszTörlés