A következő címkéjű bejegyzések mutatása: busz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: busz. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 25., péntek

Ha több mint egy órát kell várni a buszra...

  10.13. Délután 3-kor értem be a pályaudvarra a busszal Tarajoséktól. Az én buszom hazafelé mikor indult?! 16:10... Negyed órát ücsörögtem, élveztem a még melengető őszi napot. Nagyon jó idő volt, de nagyon untam magam... Felkerekedtem tehát, kisbolt iránt valami harapnivalóért. Vettem energiaitalt, csokit. Visszasétáltam a fa alá, ahol addig ültem, felnéztem a nagy órára. 15:20. Baaah... Ücsörögtem, eszegettem, iszogattam, nézelődtem. Elneveztem a buszokat, a rendszámtáblájukon lévő betűk alapján. JOU - Optimista japán. GNX - géniusz stb. Aztán eljátszottam azzal, mik hangozhatnak el a körülöttem mászkálók fejében, komoly kis szappanoperákat létrehozva ezzel. Közben fogyott a csokim, az italom, meg az idő is, bár az a leglassabban a három közül. Négy körül odabattyogtam a megállómhoz, végül megjött a busz és "hazarepített".

2013. június 25., kedd

Work!

Lesz munkám! Yihüüü!^^ Ráadásul nem is kell majd buszozgatnom, mert itt lesz helyben. Úgy néz ki főképp irodai munkám lesz. Fénymásolás, iratrendezés egyéb ilyesmi. Az még nincs pontosítva hogy 4 vagy 6 óra, de legalább lesz valami.
Ma kb. 50 km-t utaztam két papírért, de közben jól elbeszélgettünk, idiótáskodtunk keresztanyámmal. Elvoltunk na! :)

2011. december 15., csütörtök

Karácsonyi hangolódás

Osztály ajándékozáson
Kihúztam az egyik spanom.
Nem akarok szemét lenni,
De mit fogok neki venni?


Karácsonyi vásárban
Forralt borokat ittam.
Megszédült a kis fejem,
Elhagytam a bérletem.
Jó fej volt a buszsofőr,
Tudta nem jön ellenőr.
Ácsorogtam mellette,
Borgőzzel a fejembe'.

2011. május 4., szerda

Mindent vagy SEMMIT

Ma, hazafelé, buszon, stabilnak nem nevezhető idegállapotban írtam ezt.

Mindent vagy SEMMIT

Bár soha ne ismertelek volna meg.
Kezed a kezemet fogta meg.
Bár soha ne lett volna az a pár pillanat.
Ajkaid hívnak, taszítanak.
Üldöző kérdések, feltörő érzések
Lelkem húscafatként tépték meg.
Talpon állni csak az idegtől tudok.
A harc már eldőlt s én veszíteni fogok.
Nem ülhetek melléd, túl közel vagy,
Nem engednélek túl távol, az agyam elhagy.
Az illatod kísért,
Az utam itt most eltért.
Fájnak a szavaid, sajátaim jobban.
Mi fejemben most van, hogy fejezzem ki szóban?
Nem érted mit mondok,
Ne várd meg míg szólok. Lökj el!
Ezzel mindent elrontok,
Kérlek, ne várj rám. Szökj el!
Ne akard, hogy én tegyem,
Neked lesz rosszabb.
Ne nézd az én szívem.
Tégy tönkre! Tudom nem szoktad.
Tudom sokat kaptam tőled.
Látom nem elég a viszonzás.
Kényszerből nem érezhetek mást.
Gyerünk, inkább keress mást!

2010.05.04.

2011. március 4., péntek

Március 4.

Buszon
Egy fiú ült az egyik szembeülésen és zenét hallgatott, közben az ujjaival egy képzeletbeli gitáron játszott (az igazi ott volt mellette a tokjában). Jó érzés volt nézni, csak ilyenkor mindig eszembe jut, bárcsak én is tudnék gitározni.

Az én szivárványom
Your rainbow is strongly shaded violet and black.


What is says about you: You are a creative person. You appreciate mystery. You are patient and will keep trying to understand something until you've mastered it. You may meet people who are afraid of you.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

2011. február 8., kedd

cujOka alakít

Tudom, azt írtam ma már nem jutok gépig, de ezt el kell mesélnem.
Ma olyan busszal jöttem haza amin van 4 ülés egymással szemben. Na beültem egy olyanba, aztán ahogy jöttek a megállók szépen körbeültek. Átlósan szembe egy srác ült - ez most lényegtelen információnak tűnik, de majd kiderül, hogy nem az - . Tehát, megközelítjük drága lakhelyem, elrakom a zenét a fülemből. Ücsörgök, lélekben felkészülök a feltápászkodásra, leszállásra. Még két kanyar. Második nagy kanyar után, lábra küzdöm magam, indulnék ajtó irányába, csakhogy a buszsofőr az egyenesben nagygázt ad, egyensúly pápá! kapaszkodó nuku. Hát rátámaszkodtam az említett srác combjára, majd benyögöm, hogy Bocsi! és elhúzok az ajtóhoz. Leszállásig a látóterem beszűkült a Stop gombra, a szám meg nagyon röhögni akart...
Nade! Most ha nem támaszkodtam volna rá, akkor vagy beleülök a másik hapsi ölébe, vagy lezakózok az ülések közti mászkálóra. Ha legközelebb ezzel a busszal jövök - mert az a srác ezzel a busszal jár mindig - , akkor nehezen fogom kibírni vigyor nélkül.