Ha több mint egy órát kell várni a buszra...

  10.13. Délután 3-kor értem be a pályaudvarra a busszal Tarajoséktól. Az én buszom hazafelé mikor indult?! 16:10... Negyed órát ücsörögtem, élveztem a még melengető őszi napot. Nagyon jó idő volt, de nagyon untam magam... Felkerekedtem tehát, kisbolt iránt valami harapnivalóért. Vettem energiaitalt, csokit. Visszasétáltam a fa alá, ahol addig ültem, felnéztem a nagy órára. 15:20. Baaah... Ücsörögtem, eszegettem, iszogattam, nézelődtem. Elneveztem a buszokat, a rendszámtáblájukon lévő betűk alapján. JOU - Optimista japán. GNX - géniusz stb. Aztán eljátszottam azzal, mik hangozhatnak el a körülöttem mászkálók fejében, komoly kis szappanoperákat létrehozva ezzel. Közben fogyott a csokim, az italom, meg az idő is, bár az a leglassabban a három közül. Négy körül odabattyogtam a megállómhoz, végül megjött a busz és "hazarepített".

Tündérmese máshogy

  Egyszer volt. hol nem volt, élt egy gyönyörű hercegnő. Sokan szerették, sokan voltak szerelmesek belé, de szintén sokan irigyelték szépségéért és egyéniségéért, ezért mindig azok voltak, hogy megkeserítsék az életét.   Így volt ezzel a szomszéd király leánya (akin már a fél ország végig feküdt). Gonosz pletykákat terjesztett a hercegnőről, de az emberek már jól ismerték, nem hallgattak rá. Kivéve pár falusi libát, akik szintén irigyek voltak.
Egyik nap, mikor a hercegnő egy tó partján sétálgatott azon gondolkodva, hogyan rázza le a sok nyomuló kérőt, egy közeledő lovast vett észre. Egy helyes - szőkés-barna hajú, szépkék szemű, érzéki szájú - fiú volt, fekete szőrű, ezüst sörényű paripán. A hercegnő csak bámult rá - pedig nem volt szokása - és kis híján beleesett a tóba. De a srác lepattant a nyeregből és elkapta őt. Ahogy egymás szemébe néztek, rögtön elektromos kisülések kezdtek cikázni körülöttük. Eztán felpattantak a paripára és elszáguldottak a palotához, hogy áldást kérjenek a családi apától, ők ugyanis rögtön házasodni akarnak. Az áldást meg is kapták, de lagzit, nem üthették nyélbe, ugyanis a pap be volt táblázva és a cukrászda is bezárt ráadásul sötétedett. Ezen égi jelek, akkor még senkinek nem tűntek fel. Úgy döntöttek, várnak holnapig.
  A hercicsaj legszívesebben kiugrott volna a bőréből, és a dada hiába mondogatta, ő nem tudott aludni. És ott volt a csábító lehetőség is, hiszen a hercig a szomszéd szobában leledzett.
Lefeküdt és alvást mímelve megvárta, míg a dadus elvonul a saját szobájába vonul. Aztán kipattant az ágyból és a herceg ajtaja elé viharzott. Résnyire benyitott... és meglátta a herceg csupasz hátsóját, mert az éppen a szomszéd király lányával szorgoskodott nyulak módjára. Hát fogta magát és úgy bevágta az ajtót, hogy a muskátlik leestek a konyhaablakból.
Összefutott az egész palota. Meglátták a hercit és a királylibát félreérthetetlen ruhátlanságban. Jött a dadus, olyan fehér volt, mint a fal és egy levelet szorongatott. Mondta a hálósipkás királyi atyának, hogy a hercigkisasszony eltűnt, szekrénye üres, csak ezt a levelet találta. Ekkor rohant be a lovászfiú, hogy a hercig táltosát ellopták. A király kétségbe volt esve: Vajh, mi lesz az ő leánykájával?! Kikapta a levelet az aléldozó dada kezéből és olvasni kezdte.
                   Drága Atyám!
    Bocsásd meg szó nélküli távozásom, de a történtek megadták a löketet, hogy megvalósítsam régi álmom. Elmegyek a tengerhez (ne kerestess!) és nyitok egy kocsmát. xoxo Lányod

A király el nem tudta képzelni, hogy lehet az, hogy az ő drága egyetlen gyermeke erről álmodozott. Aztán tovább olvasta a levelet, végül továbbadta a boxerban ácsorgó kócos hercegnek, mivel volt egy neki szóló rész is.
                   Herceg!
Légy boldog a királylánnyal! Szülessen sok gyereketek! Ja és köszi a lovat! Tudod az állatok legtöbbje hűséges. Úgy látszik van kivétel. És a királylánnyal kapcsolatban érhetnek még kellemetlen meglepetések!
Üdv.: Hercegnő

Egy darabig még álldogáltak, csodálkoztak, aztán visszafeküdtek aludni.
  Telt-múlt az idő, a királylány meghalt, majd nem sokkal utána a herceg is. Ilyen-olyan betegségek miatt. 12 gyerekük született, akiket az öreg király nevelt fel a dadussal, akit közben feleségül vett. A hercegnő pedig nagyon jól elvolt a kocsmájában az Óperenciás-tenger partján.
2009.05.21.

Pajkos ősz

Egyik percről a másikra

Rálépett a pázsitra.

Amerre csak lépett,

Minden szín táncba kezdett.

Levelek táncoltak haja libbenésén.

Ködfátyol úszta be minden érintését.

Csókja csípte a csipkebogyót dérrel,

Didergő madarakat keltett a hajnalfénnyel.

Szoknyája libbenése hártyázta a tavat.

Megborzolt hajat, bokrot amerre csak haladt.

2013.09.26.11:38

Előző design

A gyümiset elfelejtettem megörökíteni, szóval csak a fagyis van meg... :/ De áfonyás! Azt hiszem mostanában áfonya-mániás vagyok. Jut eszembe, nem akar valaki meglepni az újféle túrós-áfonyás Boci csokival? Esetleg áfonyás Fütyülőssel? :D

Vettem cipőt!

  Hirtelen felindulásból ugyan, de vettem magassarkút. Tegnapelőtt voltunk a városban megnézni, ahogy pár osztálytársam barokk-ruhában vonulgat (nagyon szépek voltak a lányok! :)). Amíg vártunk rájuk bemenekültünk egy áruházba az eső elől. Két srác és én egy cipőkkel teli emeleten! :D Tarajos mutatott egy cipőt, ami egyből megtetszett és felpróbáltam. Kb. fél órát mászkáltam benne a cipők között. A srácok véleményét is kikértem, nekik is bejött. Úgyhogy megvettem :D Még akkor este be is avattam, ugyanis az egyik barátnőmnek már fájt a lába az egésznapos magassarkúban mászkálástól, úgyhogy odaadtam neki a tornacipőm, amiben eredetileg voltam, én pedig felvettem az új szerzeményt. Még táncoltam is benne. Amikor leültem, és utána fel kellett állnom, hogy menjünk a buszra, akkor éreztem, hogy elfáradt a lábam és kicsit már nehezebb volt a járás... De mindent összevetve jól vizsgázott a pipőke. Kényelmes és nem törte ki a lábam. Minél többet nézegetem annál jobban tetszik! ^^
  Egyébként legnagyobb örömömre beteg vagyok. De csak nátha. Bár elég idegesítő, hogy állandóan folyik az orrom... -.- Kúrálom magam jó forró szedres-málnás teával és egy kis csokival, esténként pedig elalvás előtt egy kis Neocitran-nal.

Poems at night

Elég egy pillantás,
A világ hullik szét.
Jó lesz-e még a maradék
Valamire ami nem más.
Egy kizökkent én keresi magát
Feltúrja egész lelke sivatagát.
Mesés erdőt, mit kétely aszályosított el
S a hiány könnye nem éleszti fel.
Porszem a sivatagban, sivatag a porszemben.
Mi nyújthat enyhet, hogy ne éhezzen
De sokszínűt is újra érezzen.
Feléleszteni mi is tudhatná?
Ha örömének könnyei folynak rá.
2013.07.02.00:02

Jövőkép kutatás,
Pár rövid eszmefuttatás,
Az önbizalom kutat ás,
Eltűnik a mélyben.

Választási lehetőség, tenger.
Tudást vagy kenyeret
Vegyen az ember?
Okosan hal éhen.

Tompán sem lehet nagyon dagadni.
Önhittségnek szobort kell avatni.
Saját igazat törvénybe iktatni.
Lelkivilág szégyen.
2010.09.06.22:59

Első hét

  Megvártam az első hét végét, amíg írásban is kifejezem a véleményem a suliban uralkodó új változtatások miatti káoszról. Ezek az új kitalálmányok nagyjából mindenkiből - tanárból és diákból egyaránt - ugyanazt a reakciót váltották ki, ami a kitalálójuk és kedves felmenőinek vérfertőző kapcsolatát emlegeti fel főképpen.
  Hogy mik ezek a szélsőséges reakciót kiváltó újdonságok? Egy-kettőt megemlítek pontokba szedve:

• 60 perces szakmai órák;
• egyszer nyolcra, egyszer háromnegyedre, egyszer meg fél nyolcra menni;
• majd mindennap délután háromkor végezni;
• tankönyv rendelés új rendszere, minek következtében azok nem éreztek meg, vagy épp nem az ami rendelve lett;
• új matektanárok, nehogy már a jó öreg "tanárbácsink" tutijól fel tudjon minket készíteni.

  Az órarendem nekem személy szerint nem tetszik. A hétfők második felét gyakszin fogom tölteni. Csak három történelem órám lesz. Mintha abból nem kellene érettségiznünk. Pedig még pont szeretem is a törit... Tarajos órarendje sem tetszik, bár valószínű, mindkettőnk órarendje változni fog még. Szerdán kívül egyszer sem első órára megy, hanem másodikra vagy nulladikra. Délutánonként is máshogy végzünk a legtöbbször, úgyhogy, szinte csak hétvégente leszünk együtt :(


Szeptember eddig nem szeretlek.