Tündérmese máshogy

  Egyszer volt. hol nem volt, élt egy gyönyörű hercegnő. Sokan szerették, sokan voltak szerelmesek belé, de szintén sokan irigyelték szépségéért és egyéniségéért, ezért mindig azok voltak, hogy megkeserítsék az életét.   Így volt ezzel a szomszéd király leánya (akin már a fél ország végig feküdt). Gonosz pletykákat terjesztett a hercegnőről, de az emberek már jól ismerték, nem hallgattak rá. Kivéve pár falusi libát, akik szintén irigyek voltak.
Egyik nap, mikor a hercegnő egy tó partján sétálgatott azon gondolkodva, hogyan rázza le a sok nyomuló kérőt, egy közeledő lovast vett észre. Egy helyes - szőkés-barna hajú, szépkék szemű, érzéki szájú - fiú volt, fekete szőrű, ezüst sörényű paripán. A hercegnő csak bámult rá - pedig nem volt szokása - és kis híján beleesett a tóba. De a srác lepattant a nyeregből és elkapta őt. Ahogy egymás szemébe néztek, rögtön elektromos kisülések kezdtek cikázni körülöttük. Eztán felpattantak a paripára és elszáguldottak a palotához, hogy áldást kérjenek a családi apától, ők ugyanis rögtön házasodni akarnak. Az áldást meg is kapták, de lagzit, nem üthették nyélbe, ugyanis a pap be volt táblázva és a cukrászda is bezárt ráadásul sötétedett. Ezen égi jelek, akkor még senkinek nem tűntek fel. Úgy döntöttek, várnak holnapig.
  A hercicsaj legszívesebben kiugrott volna a bőréből, és a dada hiába mondogatta, ő nem tudott aludni. És ott volt a csábító lehetőség is, hiszen a hercig a szomszéd szobában leledzett.
Lefeküdt és alvást mímelve megvárta, míg a dadus elvonul a saját szobájába vonul. Aztán kipattant az ágyból és a herceg ajtaja elé viharzott. Résnyire benyitott... és meglátta a herceg csupasz hátsóját, mert az éppen a szomszéd király lányával szorgoskodott nyulak módjára. Hát fogta magát és úgy bevágta az ajtót, hogy a muskátlik leestek a konyhaablakból.
Összefutott az egész palota. Meglátták a hercit és a királylibát félreérthetetlen ruhátlanságban. Jött a dadus, olyan fehér volt, mint a fal és egy levelet szorongatott. Mondta a hálósipkás királyi atyának, hogy a hercigkisasszony eltűnt, szekrénye üres, csak ezt a levelet találta. Ekkor rohant be a lovászfiú, hogy a hercig táltosát ellopták. A király kétségbe volt esve: Vajh, mi lesz az ő leánykájával?! Kikapta a levelet az aléldozó dada kezéből és olvasni kezdte.
                   Drága Atyám!
    Bocsásd meg szó nélküli távozásom, de a történtek megadták a löketet, hogy megvalósítsam régi álmom. Elmegyek a tengerhez (ne kerestess!) és nyitok egy kocsmát. xoxo Lányod

A király el nem tudta képzelni, hogy lehet az, hogy az ő drága egyetlen gyermeke erről álmodozott. Aztán tovább olvasta a levelet, végül továbbadta a boxerban ácsorgó kócos hercegnek, mivel volt egy neki szóló rész is.
                   Herceg!
Légy boldog a királylánnyal! Szülessen sok gyereketek! Ja és köszi a lovat! Tudod az állatok legtöbbje hűséges. Úgy látszik van kivétel. És a királylánnyal kapcsolatban érhetnek még kellemetlen meglepetések!
Üdv.: Hercegnő

Egy darabig még álldogáltak, csodálkoztak, aztán visszafeküdtek aludni.
  Telt-múlt az idő, a királylány meghalt, majd nem sokkal utána a herceg is. Ilyen-olyan betegségek miatt. 12 gyerekük született, akiket az öreg király nevelt fel a dadussal, akit közben feleségül vett. A hercegnő pedig nagyon jól elvolt a kocsmájában az Óperenciás-tenger partján.
2009.05.21.