Első hét

  Megvártam az első hét végét, amíg írásban is kifejezem a véleményem a suliban uralkodó új változtatások miatti káoszról. Ezek az új kitalálmányok nagyjából mindenkiből - tanárból és diákból egyaránt - ugyanazt a reakciót váltották ki, ami a kitalálójuk és kedves felmenőinek vérfertőző kapcsolatát emlegeti fel főképpen.
  Hogy mik ezek a szélsőséges reakciót kiváltó újdonságok? Egy-kettőt megemlítek pontokba szedve:

• 60 perces szakmai órák;
• egyszer nyolcra, egyszer háromnegyedre, egyszer meg fél nyolcra menni;
• majd mindennap délután háromkor végezni;
• tankönyv rendelés új rendszere, minek következtében azok nem éreztek meg, vagy épp nem az ami rendelve lett;
• új matektanárok, nehogy már a jó öreg "tanárbácsink" tutijól fel tudjon minket készíteni.

  Az órarendem nekem személy szerint nem tetszik. A hétfők második felét gyakszin fogom tölteni. Csak három történelem órám lesz. Mintha abból nem kellene érettségiznünk. Pedig még pont szeretem is a törit... Tarajos órarendje sem tetszik, bár valószínű, mindkettőnk órarendje változni fog még. Szerdán kívül egyszer sem első órára megy, hanem másodikra vagy nulladikra. Délutánonként is máshogy végzünk a legtöbbször, úgyhogy, szinte csak hétvégente leszünk együtt :(


Szeptember eddig nem szeretlek.

Hétfő :/ ---> :)

  Ha a fél vasárnapon keresztül tartó gyakorlásnak hétfőn karó a vége, akkor nincs más hátra, mint lemenni a partra sörözni. Ha mindezt a hetedik órában teheted, mert a tanárod, csak suttogva tud beszélni és inkább elenged, akkor a helyzet fényesedik. Na és ha ehhez hozzáteszed, hogy a barátod tarajkás buksija ott pihen az öledben, mert ő is előbb végzett, akkor elfelejtheted a karót. (Bár a én a részemről kiszámoltam előtte, hogy 2,3-ra állok :D).
  Imádom, hogy megjött a jó idő. Elegem volt már abból, hogy akárhány réteg volt rajtam, fáztam. De sajnálatomra az érettségi fenyegető árnyéka közeledik és elmenekülni nem lehet. Idén csak egyet kell legalább. Na persze nem aggódnék ennyire, ha nem akarnék nyelvvizsgát, ez azonban más tészta.
Egyelőre carpe diem, napsütés, délutáni partozások Mr. Tarajossal. Tucc ennél jobbat? Ha igen, jelenleg nem érdekel.

Ma ne...

Az yihü mikor az első órán infózunk.
Remélem ma nem várnak el tőlem semmi komolyabb teljesítményt. Nagyon hétfő van. Angolt kellene gyakorolnom, el kellene pakolnom az utazásra. Lenne dolgom, de kedvem nincs. Délután olyan jól odasüt a nap a teraszra, sokkal jobb ott ülni és napozni.
De messze van még a négy óra!!!

Energiát kérek!!! -.-

Hétfő

A mai hétfővel Garfieldosan hadilábon állak. A fejem időnként önállósodva elbillen erre-arra és húz maga után, a csizma feltörte a balabbik sarkam, vettem a fáradságot és válaszoltam az ECDL feladat válaszaira minél kevesebb szlenggeléssel. Angol lesz a következő óra. Már feleltem, így nem igazán tud érdekelni, utána viszont tesi lesz. Mind meghalunk. Ezután töri, mind bekómázunk. Ismét tesi, zombi formátumban, szinte önkívületben. Ilyenkor kikapcsolom az agyam, legalábbis lemegyek alfába. Egyre csak azt hajtogatom magamban: Ne állj meg! Ne állj meg! Ha megállok végem van.
Denisa Wry agóniája sem dob fel igazán. Belloq hazaérhetne már... Mogorva nyár. Minimum harmadszorra. Először az Ébredj velem!-et akartam levenni, de rájöttem az már az ötödik menet lenne. Nem mintha unnám, de azért mégis...