Vettem cipőt!

  Hirtelen felindulásból ugyan, de vettem magassarkút. Tegnapelőtt voltunk a városban megnézni, ahogy pár osztálytársam barokk-ruhában vonulgat (nagyon szépek voltak a lányok! :)). Amíg vártunk rájuk bemenekültünk egy áruházba az eső elől. Két srác és én egy cipőkkel teli emeleten! :D Tarajos mutatott egy cipőt, ami egyből megtetszett és felpróbáltam. Kb. fél órát mászkáltam benne a cipők között. A srácok véleményét is kikértem, nekik is bejött. Úgyhogy megvettem :D Még akkor este be is avattam, ugyanis az egyik barátnőmnek már fájt a lába az egésznapos magassarkúban mászkálástól, úgyhogy odaadtam neki a tornacipőm, amiben eredetileg voltam, én pedig felvettem az új szerzeményt. Még táncoltam is benne. Amikor leültem, és utána fel kellett állnom, hogy menjünk a buszra, akkor éreztem, hogy elfáradt a lábam és kicsit már nehezebb volt a járás... De mindent összevetve jól vizsgázott a pipőke. Kényelmes és nem törte ki a lábam. Minél többet nézegetem annál jobban tetszik! ^^
  Egyébként legnagyobb örömömre beteg vagyok. De csak nátha. Bár elég idegesítő, hogy állandóan folyik az orrom... -.- Kúrálom magam jó forró szedres-málnás teával és egy kis csokival, esténként pedig elalvás előtt egy kis Neocitran-nal.

Szilva tea

Ültünk egymással szembe,
A bögre fölött egymásra lesve,
Lassan múlt az este,
Szilva teát nyeldesve.

Szilva teát nyeldesve,
Ültünk egymással szembe,
A bögre felett egymásra lesve,
Lassan múlt az este.

És így tovább, és így tovább....
A továbbiakban mindenki rakja össze magának a megfelelő sorrendet..... :D

Falusi Mindenki Karácsonya

  Örülök, hogy idén csak a legvégén voltam, de annak se teljesen. De az elmondás és a korábbi tapasztalatok alapján nem maradtam le semmiről. 

  A műsor végén a terem szélein lévő asztalokra kiraktak sütit, szaloncukrot, egy kancsó forralt bort és egy kancsó teát.

  Rendben, tényleg voltak páran, akik megkóstoltak egy-két sütit, ittak egy pohár valamit és közben beszélgettek... De az ingyenélő, valamint a hiperpigmentált réteg is képviseltette magát teljes mellbedobással. Úgy vetették rá magukat az asztalokra, mint aki még életében nem látott olyat. Undorító emberek(?!) vannak. Az, hogy mennek körbe és az egyik tartja a táskát, a másik meg önti bele a tálca tartalmát, hát az masszívan szétküldte a szockultúrás érzékenységem. Ilyen nem lehet! És mégis van.