Nagy Bandó András - Vers, mindegy kinek

VERS MINDEGY KINEK

A rakodópart alsó kövén ültem,
Mellettem csak egy legény volt talpon a vidéken,
úgy tett velem, mint bárki mással,
vízbe lökött egyetlen rúgással.
ordítottam, toporzékoltam:
hagyja a hülyéskedést a MAHART-ra!
És húzzon ki engem a partra!
A Duna zavaros, zöld, és nagy volt,
s a felszinén táncolt sok olajfolt…
kiirtva mindazt, mi benne maradt:
Halat vadat, s mi jó falat…
Folyóink vizéért hiába perelsz,
dobozt, golyót, olajbogyót, sok szir-szart benne lelsz! ..
A város peremén, ahol élek,
sok-sok panelház épül,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon….

A falakon repedések, s a nap is belát,
máma már nem hasad tovább..
csíkos tapéta, mintás padlószőnyeg! ..Pazar!
Bölcsőd ez, s majdan sírod is,
mely ápol, s eltakar….!
Gondoljátok meg, proletárok!
Nem költözök,
én még várok!

Magyar vagyok, s a magyar jóra termett,
még az isten is zsiványnak teremtett!
Bár én becsületes lelkű, igaz,
de körülnézek, s még mindig akad gaz!
Betörnek, lopnak, csalnak!
Nem középiskolás fokon….bárkivel…
talán az élet munkáinkért nem fog fizetni semmivel…
mert mi dolgunk a világon?…
Tűzoltó leszel, s katona, tanár munkás, vagy juhász,
A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely! ….Röhej! ..
El kell felejtenünk álmainkat,
s rendezni kéne közös dolgainkat!
Ez a mi munkánk, vagy nem lesz evés,
De aki dolgozik, ma is csak kevés! …

Mert jól dolgozik, aki alkot, aki munkás! ..
A nagyvilágon…..e kívül! …
Itthon, pedig csak szerényen,
Hazádnak lendületlenül! …
Kell ez nagyon, igen nagyon,
Kapjunk dollárt vadnyugaton! …
Hogy ne maradjunk a forinttal árván,
Ragyogott keleten a tarka szivárvány! ..
Hogy nem kell dollár?…..Mit MILLIÓK cáfolnak meg?…
Ma már a kölcsön kosarából mindenki egyaránt vehet! ..
Ha majd minden kölcsönös nép kamatját megunva
síkra lép…
Közbe vágott Pató Pál úr…..

Sokszor arra gondolok:
Valóban magyar vagyok?..
Nincsen apám, se anyám se istenem, se…
…Dózsa György unokája vagyok én! ! ! ..
Hadd látom, úgymond, mennyit ér a pártos honfivér! …
Csak testvér marad az, aki egyszer testvér! ..
Anyám kun volt, apám félig székely,
félig román, vagy egészen az..
Török, tatár,tót, román kavarog e szívben,
egy nemzet se került el nagy ívben! ..
száz nép vére csörgedezik bennem,
egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.
Sem utóda, sem boldog őse, sem rokona,
sem ismerőse nem vagyok senkinek…
Legfeljebb néhány idegenbeszakadt yenkinek! …
Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet:
Miként fogom szólítani, ágyban párnák közt rég nem látott
anyám?…

Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet:
Míg az árokban aludtam,
ki lopta el az ingemet?…
Egész úton hazafelé,
Már egy hete csak a mamára gondolok….
Hogy mért nem küldött zsebpénzt?..
Most mehetek stoppal, és gyalog! …
Egész úton hazafelé,
Az országúton végig a szekérrel,
A négy ökör, mint az őrült,
ki letépte láncát.! ….
Egész úton hazafelé éhe a kenyérnek hajt engemet,
Harmadnapja nem eszem, se sokat, se keveset…
Egy kis konyakot még beveszek..
Ez kell nekem, nem a levesek! …
S a kisszobába toppanék,
Majdnem a falnak koppanék…
Én beléptem….Ő rám nézett….
A bögrét a fél kezébe fogta! …
Ne ily halált adj istenem! ..
Ne ily halált adj énnekem! ..
A bögrét a fél kezébe fogta…
Repül a nehéz kő! .. Ej mi a kő?…
Föl-földobott kő, földre lehullva,
majdnem alatta maradtam halva! …
Végül anyám főzött, ez derék tett,
Aztán terített.
Borozgatánk apámmal, ivott a jó öreg! …Mindig!
Be is rúgtunk alaposan az isten áldja meg! ..
Anyám meg biztatott vala:
Igyál, nekem nősz nagyra szentem! ..
Föl is hajtottam, volt még három centem! ..
Anyám volt apró.
Míg kicsi voltam, egyszer sem mesélt…
Csak mosta a város minden szennyesét! …
Csak ment, s teregetett némán…
Én meg hevertem mint most, berúgva, bénán…
Mert mi dolgunk a világon?..
Essünk túl gyorsan a piákon?..
És ez látszik oly sok diákon….
Sörök, borok, és tömények!
Földiekkel játszó égi tünemények! …
Ti adtatok, kedvet, és tusát! ..
Italra ment el az ifjúság! …

Mert azért szerezzem a pénzt, hogy legyen?..
Azért szerzem, hogy eligyam, s egyem! ..
Jertek barátim van egy két forintom,
Hágjunk a nyakára a rézangyalát!
Falu végén kurta kocsma,
Itt iszunk tegnap, holnap és ma! ..
Egy, csak egy legény van talpon az ivóban,
a többi meg négykézláb odakint a hóban! …
Bekopognak az ablakon:
Használt e a megöntözés?..
Egy habbal töltött korsót kilöknek elébe,
S menjen onnan mondják,anyja keservébe! ..
Megint jőnek kopogtatnak..
Csendesebben vigadjanak! ..
Isten áldja meg kendteket,
A mosónők korán halnak! …
De a kocsma bezzeg hangos! ..
Az imént halt meg a cimbalmos..
Süvít a golyó! .. Ki lőtt?.. Bárki! …
Egyik fülemen be a másikon ki! ..
Megint jőnek kopogtatnak…
Ti urak, ti urak, hát senki sem koccint értem pohárt?..
Itt öcsém munkások isznak! ..
Mikor odafönt emelik az árt! …
Nem nyafognék, de tán még nem késő,
Hidd el haver, mindenről elkéső! …
Dunna alatt …alszik a rét…
Olyan kevés az igaz barét! …
Bekopognak az ablakon: Ne zúgjatok olyan nagyon! …
Holnap ünnep lesz, kitűzve már a zászló! ..
Ha nem mentek haza, jön a Szabó László! …
Véget vetnek a zenének, hazamennek a legények…
Európa csendes, újra csendes..
A magyar név megint szép lesz!