A mai hétfővel Garfieldosan hadilábon állak. A fejem időnként önállósodva elbillen erre-arra és húz maga után, a csizma feltörte a balabbik sarkam, vettem a fáradságot és válaszoltam az ECDL feladat válaszaira minél kevesebb szlenggeléssel. Angol lesz a következő óra. Már feleltem, így nem igazán tud érdekelni, utána viszont tesi lesz. Mind meghalunk. Ezután töri, mind bekómázunk. Ismét tesi, zombi formátumban, szinte önkívületben. Ilyenkor kikapcsolom az agyam, legalábbis lemegyek alfába. Egyre csak azt hajtogatom magamban: Ne állj meg! Ne állj meg! Ha megállok végem van.
Denisa Wry agóniája sem dob fel igazán. Belloq hazaérhetne már... Mogorva nyár. Minimum harmadszorra. Először az Ébredj velem!-et akartam levenni, de rájöttem az már az ötödik menet lenne. Nem mintha unnám, de azért mégis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése