Mindent vagy SEMMIT

Ma, hazafelé, buszon, stabilnak nem nevezhető idegállapotban írtam ezt.

Mindent vagy SEMMIT

Bár soha ne ismertelek volna meg.
Kezed a kezemet fogta meg.
Bár soha ne lett volna az a pár pillanat.
Ajkaid hívnak, taszítanak.
Üldöző kérdések, feltörő érzések
Lelkem húscafatként tépték meg.
Talpon állni csak az idegtől tudok.
A harc már eldőlt s én veszíteni fogok.

Nem ülhetek melléd, túl közel vagy,
Nem engednélek túl távol, az agyam elhagy.
Az illatod kísért,
Az utam itt most eltért.
Fájnak a szavaid, sajátaim jobban.
Mi fejemben most van, hogy fejezzem ki szóban?
Nem érted mit mondok,
Ne várd meg míg szólok. Lökj el!
Ezzel mindent elrontok,
Kérlek, ne várj rám. Szökj el!
Ne akard, hogy én tegyem,
Neked lesz rosszabb.
Ne nézd az én szívem.
Tégy tönkre! Tudom nem szoktad.
Tudom sokat kaptam tőled.
Látom nem elég a viszonzás.
Kényszerből nem érezhetek mást.
Gyerünk, inkább keress mást!
2010.05.04.