'lepetééés!

Riu

 A nap hátralévő részében a környéket járom. Minden bárba, kocsmába és egyéb helyekre felragasztok egy-egy hirdetést, így mire haza érek enyhébben hulla vagyok. Beülök az ablakba és élvezem a késő délutáni napsütést.
- Riu! Itthon vagy? – Tako érkezik.
- Konyha!
- Shee hazaért már?
- Azt hallanád nem? – rögtön ráugrana, hogy hozott-e valami kaját. Nem mintha ő nem tudna főzni, csak lusta hozzá.
- Igazad van. Akkor szerkesszünk valami ehetőt mielőtt hazajön. – Tako lerúgja a csizmáit és belép a konyhába. Már nem szól rám, miért ülök az ablakban. Megszokta.
- Csináljunk spagettit. – javaslom. – Az gyorsan kész van. – Lemászok a párkányról és előásom a tésztát a szekrényből.
- Kezdj neki, mindjárt jövök. – ezzel elvonul fürdő iránt. Tehát, nem fog addig kijönni, míg el nem készítem a kaját.
 Épp leveszem a tűzről a szószt, mikor Shizu beront a lakásba: - Kaját!
- Rakj tányérokat és ehetünk. – válaszolok nyugodtan. Shizu nagy csörömpölés és csapkodás közepette kipakol az asztalra és lezuhan a székre. Ekkor Tako egy szál nadrágban, törölközővel a nyakában kiballag a fürdőből. Shizu a szeme sarkából végig figyeli. Tako komótosan elballag a bejárati ajtóig és becsukja. Ugyan ebben a tempóban visszajön, Shizu mögé lép, eltűri a haját az egyik oldalról és belemorog a fülébe. – Hányszor elmondtam már, hogy csukd be magad után azt a rohadt ajtót? – Shizu egyenes előre néz, mintha nem is érzékelne. Mindig így kezdik. Kirakok magamnak egy nagy adag tésztát és sok szószt.
- Nem volt kedvem becsukni. Különben is, azért vagy itt nem? – von vállat Shizu lazának szántan, de látszik már nem sokáig fog ellen állni. – Mást úgy sem tudsz. –végszó. Tako kikapja Shizut a székből, átviszi a nappaliba és ledobja a kanapéra. Én pedig szépen felemelem a tésztával teli tányérom, meg a villám és bevonulok a szobába. Felnyomom max-ra a zenét. Eszek és sajnálom magam.