Bbbbbbbb

Riu

 Ha nem lettek volna haverjaim, biztos nem jártam volna be rendesen az órákra. A többi diákkal ellentétben, én nem tepertem, hogy mindenképp bekerüljek valamelyik egyetemre vagy főiskolára. Épp annyit tanultam, hogy meg ne bukjak. Nem láttam értelmét. Én már tudtam, hogy zenész leszek. Takoval sokszor beszéltünk róla, hogy alapítunk egy zenekart és Shizu lesz az énekes.
 Végre vége lett az órának. A tanár előtt értem ki a folyosóra – nem mintha foglalkozna vele, már hozzászokott. Nekitámaszkodtam a falnak, úgy lihegtem, mint aki egész órán nem vett levegőt. Borzalmas tudott lenni egy-egy ilyen nap.

- Szia, Riu. – köszönt rám egy angyali hang. Az angyali hang tulajdonosa kék egyenruhát, lecsúszott térdzoknit, felemás tornacipőt viselt. Rengeteg szőke haját, két varkocsba fonva pihent a vállain, hatalmas zöld szemei vidáman csillogtak.
- Töröld már le azt a bamba vigyort a képedről szöszi. – nincs angyal ördög nélkül. El nem tudtam képzelni, hogy lehetett ez két lány barátnő.
- Üdv, Risa. Mond csak, muszáj neked mindig Ayumi után mászkálni?
- Meg kell védenem tőletek. Bár a haverod még nálad is töketlenebb. Szóval csak azért jöttem én is, hogy téged szívassalak. – ez a csaj az agyamra ment mint mindig.

- De, Risa. – szörnyülködött Ayumi. – Riu, bocsi.
- Ugyan semmi baj. – ekkor leesett. Hol van Tomo? Tomo drága barátom itt van imádatod tárgya! jutott eszembe. – Szólok Tomonak. El ne menj! – berohantam az osztályba. – Tomo! Tomo, itt van Ayumi!
- Tényleg? – derült fel a srác arca, de rögtön elpirult és lehajtotta a fejét. – Nem…baj.
- Ne csináld már! Itt vár kint, gyere! – ezzel elkaptam a cingár srác könyökét és húzni kezdtem kifelé. Megkapaszkodott az ajtóban, de nem ért vele semmit. Nála még én is erősebb voltam, kirántottam a folyosóra. A lendülettől elcsúszott a szemüvege és összekócolódott a haja. Megsajnáltam és el is szégyelltem egy kicsit magam. Megtámogattam, hogy megálljon a lábán. Ayumi szégyenlősen mosolygott, Risa persze húzta a száját, én meg vigyorogtam, mint a vadalma. Tomo megigazította szemüvegét, beletúrt vállig érő hajába és megsemmisítően nézett rám. Rápillantottam Ayumira, egy pillanatra csak őt láttam. Nagyon aranyos lány. Nekem is tetszett, de mondtam el Tomonak. Ő jobban szereti, csak nem meri elmondani neki, bár szerintem Ayumi tudja.
Csendben álltunk. Kezdett egyre kínosabb lenni az egész. Kínomban már nem tudtam mit csináljak, így a legrosszabb jött ki belőlem. Elkezdtem röhögni, a többiek pedig csak álltak. Ayumi még mindig csak mosolygott, bár tudtam volna mit gondolt. Legszívesebben inkább sírtam volna a saját szánalmasságomon, de csak röhögtem idétlenül.