Ha a fél vasárnapon keresztül tartó gyakorlásnak hétfőn karó a vége, akkor nincs más hátra, mint lemenni a partra sörözni. Ha mindezt a hetedik órában teheted, mert a tanárod, csak suttogva tud beszélni és inkább elenged, akkor a helyzet fényesedik. Na és ha ehhez hozzáteszed, hogy a barátod tarajkás buksija ott pihen az öledben, mert ő is előbb végzett, akkor elfelejtheted a karót. (Bár a én a részemről kiszámoltam előtte, hogy 2,3-ra állok :D).
Imádom, hogy megjött a jó idő. Elegem volt már abból, hogy akárhány réteg volt rajtam, fáztam. De sajnálatomra az érettségi fenyegető árnyéka közeledik és elmenekülni nem lehet. Idén csak egyet kell legalább. Na persze nem aggódnék ennyire, ha nem akarnék nyelvvizsgát, ez azonban más tészta.
Egyelőre carpe diem, napsütés, délutáni partozások Mr. Tarajossal. Tucc ennél jobbat? Ha igen, jelenleg nem érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése