Hétfő :/ ---> :)

  Ha a fél vasárnapon keresztül tartó gyakorlásnak hétfőn karó a vége, akkor nincs más hátra, mint lemenni a partra sörözni. Ha mindezt a hetedik órában teheted, mert a tanárod, csak suttogva tud beszélni és inkább elenged, akkor a helyzet fényesedik. Na és ha ehhez hozzáteszed, hogy a barátod tarajkás buksija ott pihen az öledben, mert ő is előbb végzett, akkor elfelejtheted a karót. (Bár a én a részemről kiszámoltam előtte, hogy 2,3-ra állok :D).
  Imádom, hogy megjött a jó idő. Elegem volt már abból, hogy akárhány réteg volt rajtam, fáztam. De sajnálatomra az érettségi fenyegető árnyéka közeledik és elmenekülni nem lehet. Idén csak egyet kell legalább. Na persze nem aggódnék ennyire, ha nem akarnék nyelvvizsgát, ez azonban más tészta.
Egyelőre carpe diem, napsütés, délutáni partozások Mr. Tarajossal. Tucc ennél jobbat? Ha igen, jelenleg nem érdekel.

Kiakadások napja

Közeleg az év vége. Fáradnak a tanárok, egyre hamarabb felkapják a vizet. Ők is emberek persze. DE A ROHADT ÉLETBE! VEGYÉK MÁR FIGYELEMEBE, HOGY A DIÁK IS EMBER!!!  Ki találta ki, hogy abból vizsgázzunk, amit majd csak 13.-ban fogunk tanulni, de már most megkapjuk rá a jegyet?! Mekkora f*szság már ez úgy mégis?! És értékeltem volna, ha nem egy héttel előbb találja ki, hogy nem az lesz a szóbeli része, amit faszányosan begyakoroltam. Meg mi az hogy kollektív büntetéssel fenyegetés, valamint olyan kijelentések, hogy: Ez az nektek is most kell elkezdeni csinálni a fesztivált?! Jabocsi, jaköszi.
Holnap reggel hónom alá csapom a szarokráját, napközben pedig kitaposom a belét az összes reményhalnak.
Ha ezen is túl vagyok. Ünneplés. Valahogy.