Boldog Karácsonyt Minden Kedves Olvasómnak!

  Végre itt van Karácsony! Pontosabban ugyebár ma még csak Szenteste napja van.
Késő délután majd átcaplatunk a Mamához, ahol is megüljük a szokásos szentestei vacsorát. Rántott gomba, majonézes krumplisaláta, őzgerincben sült csirke, krumplipüré, hatlapos, feketeerdő torta, zserbó, stb. stb.    Három napja a szokásosnál is visszafogottabban eszek, rákészülvén a nagy-evésre :) Megjegyezném, ez egyáltalán nem egyenlő, azzal a kötelező zabálással ami általánosságban folyik ilyentájt. Nálunk a karácsonyi vacsora mértékletesebb fogyasztással jár együtt, sok beszélgetéssel, nevetéssel.
Nem tudom megérteni, máshol miért kell háromhónapnyi adagokat össze főzni-sütni. Káposzta, halászlé. Nem baj, ha a kutya sem eszi! Ez a hagyományos karácsonyi étek! Utána meg lehet kapkodni a gyomor-nyugtatókat, savlekötőket, puffadás mentesítő pirulákat.
  Más téma, de Karácsonynál maradva: A Karácsonyfánk. Idén ezüst-barna díszítés uralkodik a lakásban, így a fenyőnket is ezekbe a színekbe öltöztettük. Így kicsit modern és kifejezetten elegáns lett! Az illata pedig az egyik legjobb dolog az egész ünnepben. *-*

picture from weheartit

Eljött december

  Kész van szalagavatóra a koreográfiánk. Szóval a hátralévő időt arra szánjuk, hogy addig gyakoroljuk, amíg egyszerre nem megy mindenkinek.
  Feldíszítettük a lakást. Idén ezüst a design :) A szobámat is karácsonyiasítottam. Girlandokat lógattam innen-onnan, a szekrényeimet pedig teleragasztgattam papírból kivágott hópelyhekkel.

pictures from Pinterest and weheartit

Christmas tree in black

Az új mániám a fekete karácsonyfa. Mmint a fa maga fekete - műfenyő of course, nem kínzunk fát azzal, hogy befestjük; no way! - és fehér, arany, ezüst, esetleg lila díszek vannak rajta. *-*

pictures from google.hu

Ezüst

Le akartam írni, hogyha egy szóval kellene jellemeznem magam, ezt mondanám. Ezüst. Ez azon a kómás reggelen a buszon zötykölődve még jó ötletnek tűnt leírni. El is kezdtem boncolgatni magamban, hogy ennek a színnek, anyagnak mennyi tulajdonsága van, ami rám is igaz. De amikor kivilágosodott, valahogy nevetségesnek tűnt a korábbi gondolatmenet.
Néha jobban örülnék, ha megmaradnék a reggeli/hajnali állapotomban. Olyankor gondolatokból, színekből összeállónak érzem magam.
Valamelyik reggel a késő tél és kora tavasz illúziója között botladozva valószerűtlen színeket produkált az ég és a távoli dombok egybeolvadása. Sötétkéses lila, korall, krémes sárga, sárgászöld, türkiz és üvegszerű világoskék. Ezzel teljesen ellentétesen tegnap reggel minden hullaszínű volt. Hullazöld, hullaszürke, hullabarna és hozzá rengeteg szemét. Nem igaz, hogy nem tudják összeszedni ha már más emberek eldobálták. Undorító.
Minden reggel, ahogy a busz egyre közelebb visz a városhoz, a sok emberhez, úgy tűnnek el a gondolataim. Túl sokat vagyok emberek között. Túl sok dologra kell figyelnem, így elfelejtem az érzéseket, hangulatokat amikről írni, rajzolni akartam. Nem szeretem ezt. Jobb lenne itthon maradni, a fák, a kutyáink, a családom, a papírom és a ceruzám társaságában.