Anna Karenina

Na végignéztem. Nem most, hanem még a múltkor, csak most jutottam el addig, hogy írok róla. A helyzet az, hogy valójában nem is a története néztem, hanem a filmet. Mármint nem azt néztem, mi történik, azt néztem, hogyan, hol, milyen körülmények között. A színek, a fények, a ruhák, a díszletek, a zene sokkal nagyobb hangsúllyal rendelkeznek, mint maga a történés. Ezek jobban meghatározzák az egész filmet, mint maga a színészi játék. Nálam ez egyáltalán nem von le a film értékéből, mindinkább emeli azt, de Keira nem hiszem, hogy Oscar-érdemes lenne ezért az alakításáért.
Olyan érzésem van, mintha az emberek lennének a kiegészítők. Talán, ha nem beszélnének benne - bár a megszokottnál kevesebb beszéd van benne - akkor sem lenne hiányérzet. A film elmeséli magát.

Ilyen volt + Anna Karenina

Elkezdtem nézni az Anna Karenina-t. Érdekesen van megcsinálva.Olyan, mintha a jelenetek egy színházban játszódnának. Bizonyos helyszínek között nagy kontraszt van. Pl.: a bálterem fényes, tágas, színes, felelőtlenül vidám, míg az utca - amit a színpad feletti padlás személyesít meg, sötét, zsúfolt és komor. A történetről még nemigen akarok véleményt mondani, mert csak kb. a negyedét néztem meg, majd ha befejeztem még írok róla, de eddig tetszik. Főleg a ruhák :)