Na végignéztem. Nem most, hanem még a múltkor, csak most jutottam el addig, hogy írok róla. A helyzet az, hogy valójában nem is a története néztem, hanem a filmet. Mármint nem azt néztem, mi történik, azt néztem, hogyan, hol, milyen körülmények között. A színek, a fények, a ruhák, a díszletek, a zene sokkal nagyobb hangsúllyal rendelkeznek, mint maga a történés. Ezek jobban meghatározzák az egész filmet, mint maga a színészi játék. Nálam ez egyáltalán nem von le a film értékéből, mindinkább emeli azt, de Keira nem hiszem, hogy Oscar-érdemes lenne ezért az alakításáért.
Olyan érzésem van, mintha az emberek lennének a kiegészítők. Talán, ha nem beszélnének benne - bár a megszokottnál kevesebb beszéd van benne - akkor sem lenne hiányérzet. A film elmeséli magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése