Emelt érettségi

  Holnap. 2013.05.09. A leszámolás, a végítélet napja. Emelt angol érettségi írásbeli része. Ahol mindmeghalunk.
  A fent említettek "örömére" ma kivettem ma egy szabadnapot. Délelőtt pihenek, délután tanulok. Azt hiszem van még olyan előző érettségi amit nem csináltam meg, szóval... Még egy-két listening comprehension sem ártana. Az az egyik amitől tartok, hogy valami olyan idiótán beszélők lesznek, hogy nem fogom érteni mit mondanak. A másik "félelmem", hogy a hosszú levelem nem lesz elég hosszú...
  Már tudom, hogyan kell hozzáállnom az egészhez. Mint tavaly. Valamint úgy, ahogy általában az jelentőségteljes eseményekhez szoktam, ahol teljesítenem kell. Enyhébb leszarom feeling, csipetnyi flegmatikussággal fűszerezve, hidegvérrel megbolondítva. Ha átváltok olyan viselkedésre, mintha az egész nem érdekelne, akkor menni fog. Legalábbis az eddigi tapasztalataim szerint. Így nem parázok annyira, csak valahol a lelkem mélyén egy kis szoba sarkában.

Fagyit-fagyit-fagyiiiit!

Ücsörögni egy padon és nézni, ahogy az emberek édes-hideg gombócok olvadozó halmait nyalogatva sétálnak fel és alá,- elmédben azzal a tudattal, hogyha rohadt gyorsan nem szerzel pénzt valahonnan vagy épp nem találsz egy olyan kedves, aranyos, téged megszánó ismerőst aki vesz neked fagyit, akkor a következő nyárig nem fogsz fagyos nyalánksághoz jutni - egyáltalán nem felemelő érzés. Sőt! Egyenesen lelombozó, kiábrándító, elkeserítő, kétségbeejtő, mondhatni felháborító. Egyszersmind arra sarkall, hogy nem használt kacataid, bizsuid, posztereid próbáld meg eladni mindösszesen két - ismétlem kettő! - nap alatt. Valójában már annak is felhőtlenül tudnék örülni, ha két gombócra valónyi összejönne, ha még több "bevételem" lenne, akkor valószínűleg repdesnék örömömben.