Volt egy nyár

Kopott sörpadok mellett ülve, a sörösüveg címkéjét tépkedve akartuk megváltani a világot, holott leginkább magunkat kellett volna megmentenünk. Gondolatainkba és alkoholba merülve nem zavartak sem a szúnyogok, sem a beázó tető, ami alatt ültünk. Halmoztuk az ötleteket, eszméket, egymást és a zenegépet túlkiabálva.

A zenegép választéka elég szélsőséges volt. Mi legtöbbször szüleink fiatalkorából származó rock és punk számokat üvöltöttünk, de volt, hogy egy öreg fröccsös által berakott mulatósra pattantunk fel, vagy éppen a helyi hobbi-nácival vertük az asztalt Rammsteinre.

Minél közelebb kerültünk az éjfélhez, annál laposabb lett a pénztárcánk. Tudták ezt a pultnál is, így egyre többször hangzott el az ominózus kérdés: Mit iszol? Ez főleg akkor történt, ha egy lányt küldtünk be a következő körért. A lányok viszonylag ritkán merészkedtek be egyedül a kocsma belsejébe, de a bátorságuk a bevitt sör és vodka-narancs mennyiségével egyenes arányban növekedett.

Éjfél után, mikor bezárt a kocsma és az utolsó öreg is elment, a tulaj még kihozott mindenkinek egy üveggel, aztán bezárt és ott hagyott minket. A sörpadoknál, a beázó tető alatt, ahova már nem jöttek a szúnyogok. Talán nem bírtak a vérünkben lévő alkohollal. Egyébként mi sem, bár azt hittük.

Már egymáson és az asztalon feküdtünk. Néha valaki száját elhagyta valami random hülyeség, amire elhaló röhögéssel reagáltunk.

Aztán a fiúk szervezete – nagyjából egyszerre – jelezte, hogy megszabadulna a viszonylag rövid időn belül bevitt folyadéktól, tehát elvonultak a sötétbe, a bokrok közé, könnyíteni magukon. Ordítva és röhögve futottak vissza. 

Megijedtek egy macskától, akit megzavartak vadászat közben és kiugrott a bozótból. 

A lányok közben megbeszélték, hogy haza kellene indulni, de amikor a srácok visszaültek, egyikük sem szólt semmit, csak álmosan dőltek neki a melléjük telepedő srácnak, akár a pasijuk volt, akár nem. A srácok pedig átölelték őket, akár a barátnőik voltak, akár nem.

Végül valahogy mégis sikerült elindulni hazafelé. Akik ugyanarra indultak, megálltak a legközelebb lakó háza előtt, hogy váltsanak még pár szót, aztán jó éjszakát kívántak. Volt, aki biciklivel érkezett, így volt, aki megpróbálta hazavitetni magát. Felértek egy cirkuszi mutatvánnyal. Ötven százalék esély volt rá, hogy az árokban kötnek ki félúton. Vagy igen, vagy nem. Másnap ez volt a kezdő-sztori.