A nihilizmus és a maximalizmus találkozásakor jött létre a káosz amiből állok.

Kell valami, de nem akarok semmit.
Történés kell, de amúgy nem érdekel. Hagyjatok békén miközben körbevesztek. Beszélj hozzám. Értem, figyelek, egyet is érthetek. Vagy mégsem.
Maradj csendben, hallgasd, nehéz csend árad belőlem.
Nem mondom el, hisz nem érdekel engem sem.
Mert minden kell egyszerre, vagy akkor inkább a semmi. Fény felé feltörni, szürkében lebegni. Átkom átkot bocsájt rátok. Menekülj tőlem, mert rád várok.
Küzdök azért, ami nem érdekel. És még többért, amit nem érek el.