2010. december 23., csütörtök

Krémes hegyi kecske

Feldíszítettük a fenyőfát, mostmár tehát karácsonyfa a becses neve. Szép lett. Mindig szép.^^ Pár gömböt és csillagot lilára festettünk próbaként, úgyhogy most arany-ezüst-lila fánk van. Megbeszéltük Anyuval, hogy kicsit kevés a lila de majd jövőre több lesz.
Anyu kicsit szenvedett azon, hogy nincs ajándékom. Mondtam neki, hogy nyugi majd megveszem magamnak amit akartam... Mert utolsó pénteken szerettem volna bemenni az Alexandrába megvenni a Lingert, csakhát a kalici máshogy gondolta, szal rókát kergettem egész nap. Azt mondta, hogy a TOO LATE órát mindenképp Ő akarja megvenni Nekem. Jjooo.
Egyébként most ilyen műanyag napos-holdas füzérrel a nyakamba mászkálok...szerintem ez majd a szobám karácsonyiasításában fog rész venni. Megmajd kérek pár boát/girlandot és valahogy feltekerem őket a szekrényeimre. ^^
Valamint, előadtam pár karácsonyi(Mary's Boy Child,We Wish You a Merry Christmas stb.) és nemkarácsonyi(Szél viszi messze...,Fekete rúzs) dalt, szüléim nagy örömére, de azért Pimpim is besegített.
Meghallgattuk anno Apu hogyan faroltatta rá a hugát az üveggömbökre; a Papa pedig meg akarta lepni a Mamát mire hazaér, Anyuval meg Hugival majd feldíszítik a fát. Anyu vitte ki a gömbös dobozokat és elesett a küszöbben.....repült a sok doboz. Hát 3 üveggömb maradt épségben, meg ami nem üveg volt. Meséltek róla, hogy régen milyen szaloncukrok meg csokidíszek voltak. Felemlegettük, hogy a Papa mindig leette a szaloncukrot a fáról. Apuéknál az volt a szokás, hogy karácsony után szedték le a szaloncukrot és elosztották egymás közt.
Tehát ráhangulatozódtunk a holnapra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése